Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

alá, hogy fokonként haladjon a tanulás, a veszedelmes hiátus el legyen kerülve, s a növendékek idomainak kifejtésében szoros rendszer tartassák", - így Székács. Megszabta és egységesítette a tantervi előírásokat és követelményeket, s ezzel jelentősen megkönnyítette a tanulók iskolaváltoztatását. Uralkodó típusként ismerte el és csak ritkán lépett túl az osztálytanítási formán, bár nem utasította el a szakrendszerű oktatás elvét sem. Az egyházközségek szűkös anyagi helyzetét ismerve azonban megengedte, hogy a kisiskolákban - az un. grammatikai iskolákban - egyedül tanítson az iskolavezető rektor. A pesti evangélikusok központi iskolája is ilyen kisgimnáziumnak minősülő grammatikai iskola volt, amelyben 4 osztályban (értsd: 4 éven át) folyt a tanítás. A latin, a mennyiségtan és a vallástan mind a négy évfolyam kötelező tárgya volt, s hozzájuk a Il.-ban társult a földrajz s a III.-ban a történelem. Jóllehet a IV. év után a továbbtanulni szándékozók számára működtetett még egy ún. szónoklat-költészeti osztályt is, ez azonban semmit sem változtatott az iskola minősítésén és besorolásán. (Ezzel az 1823-ban megszervezett poétikai és retorikai képzést adó „humanitási" osztállyal kapott nagyobb lendületet az algimnáziumi oktatás.) Az úgynevezett főiskolává - líceummá fejlődést nem a tanulók kicsiny száma, nem az iskolával szembeni érdektelenség akadályozta, hanem a pénz szűke és az alkalmas épület hiánya. Az iskolafenntartó a lehetőségekhez képest megtett minden tőle telhetőt, hogy a benne folyó oktatást korszerűvé, az iskolát vonzóvá - barátságossá és otthonossá tegye. Jól érezte, hogy az ásatag, régimódi pedagógia ideje lejárt: a terméketlen, szőrszálhasogató, vaskalapos skolasztikus oktatásmódot fel kell hogy váltsa az életszerű, reális ismereteket közlő, gyermekközpontú, társadalmilag hasznos ismeretek tudatos terjesztése. Hogy pedig a gyermekek „józan okosságra tehessenek szert", a felügyelőbizottság a grammatikai osztályok tantárgyainak központilag előírt intézményes oktatásán túlmenően olyan „ intézetekről" is gondoskodott, amelyek „ a nevelésnek kiegészítő részét teszik, s a tanulást könnyítik, vagy előmozdítják s a szorgalmat ébresztik". Ilyen „intézetnek" tartotta Székács a Clair József „vezérlése" alatt működő testgyakorlási intézetet, melyben „ a növendékek hetenként két leckét kaptak" a testedzésben. Költségét Fuchs Keresztény alapítványának a kamatai fedezték. Ugyancsak alapítványnak köszönhette létét és működése lehetőségét a „ rajz" és az „énekiskola" is. Az elsőben nemcsak ügyes rajzolók nevelődtek: többen kaptak kedvet és egész életre szóló indíttatást a szakrajzra - azaz olyan tárgyak grafikus ábrázolására és megörökítésére, „ melyek a kézműveseknél fordulnak elő". A másik - az énekiskola pedig, 77