Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

törekvései mögött nem volt biztonságos anyagi bázis. Nem volt dúsan jövedelmező földbirtok, még kevésbé latifundium. Székács az Athenaeum 1840-es évfolyamában található cikkében (A' pesti evangelicum gymnasium) világosan utalt erre. Ezeket mondta: „ ...a gyülekezetnek csak egyetlen egy forrása van, mellytől - nem számítva egyéb tetemesebb költségeit - a' tudományos intézetének fenntartására megkívántató pénzeket merítheti... Ezen forrás a szeretet, melly az élőket évenkénti tetemes áldozatokra készteti. Minden egyes tag élő tőkepénz, s az élő tőke, mint tudjuk, rendesen kamatoz. Ha illy élő tőkepénz holttá lesz, egyetemes hála tartja fen (sic!) emlékét, míg magzatai vetélkedve sietnek betölteni atyjoknak helyét. Míg él e testület, állni fog az intézet". Talán éppen ez az ingatag pénzügyi helyzet volt az okozója a fontolva haladásnak, a súlyosabb következmények elől menekülő, merész döntések megtételétől visszahőkölő vezetői magatartásoknak. Maga a fejlődő korral való lépéstartás is sok újszerű napi gonddal és kötelezettséggel járt együtt. Valószínűleg ebben rejlik a magyarázata annak is, hogy az 1793 körül Schwartner Márton-Schedius Lajos-FábriPál tervezői-szervezői buzgalmával és tanügyi elképzelései szerint felállított ág. hitv. ev. iskola és gimnázium még a reformkorban sem tudott főgimnáziummá kifejlődni. Csaknem ismeretlen maradt a nagyközönség előtt, pedig az eredetileg egy tanítóval indult iskola - az említett Székács cikkhez csatolt adatok alapján - 1840-re már 9 osztályossá fejlődött, és 424 növendéknek nyújtott tanulási lehetőséget. Ekkor már a központi iskola mellett a „ferencvárosi vegyes fiókiskolában és a budai vegyes fiókosztályban'' is buzgólkodott egy-egy oktató; a külvárosi József-városit pedig éppen tatarozták. (Lásd Székács statisztikai kimutatását.) A pesti evangélikus iskolaalapításhoz kétségkívül a protestánsokat sújtó tanügyi korlátozások jelentős részét feloldó, megszüntető türelmi rendelet (1781) és az azt követő 1791. évi XXVI. törvény adott törvényes biztosítékot. Szervezeti formáját pedig annak a Ratio Educationis hatására készített, többször is korszerűsített Systema rei scholasticae evangelicorum c. tantervnek köszönhette, amelynek előmunkálatain az evang. egyházkerület felkérésére éppen ekkor dolgozott a pesti egyetem neves esztétikatanára: Schedius Lajos és Lovich Ádám, akik - amennyire lehetett igyekeztek figyelembe venni a fejlettebb városok iparos- és kereskedő polgárságának az érdekeit is, ennélfogva a reáltudományok oktatásának tágabb teret engedtek. A Systema összhangot teremtett a különböző szintű oktatási intézmények tanítási rendszerében. Az elemi iskolákat nem különözteel a gimnáziumtól, „hanem az abcétől kezdve a rhetoricáig minden osztályt ugyanazon rector conferentia és iskolai választottság felügyelésének rendelt 76