Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

Közben egyre késett a választás napja az első pesti magyar nyelvű evangélikus gyülekezetben. Székács, hogy anyagilag kissé felerősödjék, teljesítve Nikolicsné többször is kinyilvánított óhaját, Rudnára költözött, ahol a kisebbik gyermek: Sándor nevelője lett. Itt értesült arról, hogy az egyházközség 1837. június 11-én 74 igen és 4 nem szavazattal az ő személye mellett döntött. Eszerint másfél évvel korábbi beszéde olyan mély nyomokat keltett a hívekben, hogy hiába kértek fel több neves, nála gyakorlottabb igehirdetőt, egyik sem volt képes elhomályosítani a róla kialakított kedvező képet. Senki sem tudott sikeresen megküzdeni vele. Pesten, ahová október végén érkezett - a Rudnán kapott nevelői tiszteletdíjánál alacsonyabb jövedelmű papi állása elfoglalására -, 1837. november 11-én iktatta be és szentelte pappá Szeberényi János bányakerületi püspök. A késedelemnek kizárólag pénzügyi okai voltak. Az egyházi vezetőségnek ugyanis nagy gondot okozott, hogy „ szabadon rendelkezhető fundus nem léte miatt" miként tudja távlatilag is „rendezni a majdan meghívandó Magyar lelkipásztor fizetését". Más szóval: „egyes személyek" áldozatkész adakozásával előteremteni azt a tekintélyes alapítványi összeget, amely révén „hazai nyelvünk gyarapítása körül buzgólkodó nemzetünk törekedésének előmozdítását" is szem előtt tartva, „ a vasárnapi isteni tiszteleteket s vallásos szertartásokat Magyar nyelven kiszolgáltató lelki pásztorát" folyamatosan dotálni képes lehet. A Nikolics család szolgálatában eltöltött immár 6 esztendő mélyen ortodox vallásos közege és környezete nem ingatta meg Székács, a toleránsnevelő felekezeti hovatartozását. Ezt munkaadói sem várták, nem is kívánták. A görögkeleti templomok tömény és gazdag vizualitása: a szakrális cselekmények, „ szent drámák" hangulati erősítését célzó, lenyűgözően imponáló szentképfal: az oltárteret és a világiak számára kijelölt térséget, helyet elválasztó „ ikonosztázion" ugyanúgy nem gyakorolt rá mélyebb hatást, akárcsak a szertartások liturgikus rendje, amelyben Helmuth von Glasenapp szerint a lényeges elem: a bibliamagyarázat, a prédikáció másodlagossá lett a látványossággal: a hosszan elnyújtott rituális aktusokkal - mécsesek és gyertyák gyújtásával, régi nagy egyházatyák emléke előtti tisztelgéssel, keresztvetéssel, letérdeléssel, meghajlással stb. szemben. Az orosházi családi környezetben uralkodó bibliaközpontú szemlélet, továbbá a Mezőberényben és Sopronban kiformált eszményi Luther-kép épen élt és dolgozott benne jogi és pedagógiai tanulmányai alatt is. A felvilágosodás erős kételyt ébresztő korszakában sem látott kibékíthetetlen ellentétet a hit és a tudomány között. A nagy tanítómester Melanchton halálának 300. évfordulóján (1860) tartott megemlékezésében is arról beszélt, milyen sokat jelentenek a kiművelt okos emberfők a modern 67