Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

III. Nikolics Péter házi nevelője

nacionalista törekvésekkel szemben. Ennélfogva eleve törékenynek ígérkezett (sajnos, hamarosan az is lett) az a Székács-Sárosy-Haán képviselte elmélet, amely a kölcsönösséget: az egymást segítő őszinte és nyitott magatartást kívánta meghonosítani a két társaság kapcsolatrendszerében. (Sárosy és Haán mindkét diákkörben tevékenykedett, sőt az utóbbi egyszerre volt vezetőségi tagja mindkettőnek.) Az alakulása idején 95 taggal bíró Magyar Társaság 2 csoportra oszlott. A nagyobb nyelvismerettel rendelkezők a „ magyar literatúra hallgatói", a nyelvet elemi fokon értők és használók pedig a „ magyar grammatika" tanulói lettek. A gyűléseken többnyire a tanárelnök: Nemes/s/ányi tartott előadásokat, „a nemzeti nyelv kipallérozására törekvő ifjak"-nakpedig meg kellett elégedniük a tanítási órák hangulatát idéző foglalkozások anyagának, a tanári szónak regisztrálásával, a kezdőknek meg a közös olvasással, illetve az olvasási technika, a helyesírás - fogalmazás elsajátításával és gyakorlásával. A célok ilyetén differenciált megosztása tudatosságra vall. Különösen erre lehet következtetni a „ grammatikusok" - az alapfokú képzésben résztvevők - hasznosság-elvre alapozott olvasás-foglalkozásaiból, amely el sem képzelhető a reális valóság, az adott helyzet szükségszerű és tudatos felmérése nélkül. Nem kell azonban gazdag képzelőerő ahhoz, hogy belássuk: a főiskolás hallgatóknak - ők voltak a társaság tagjai - nem lehetett csábító és lélekemelő sem az írás, olvasástanítás és tanulás monotóniája, sem a haladók körében alkalmazott színtelen és unalmas módszer: a passzív befogadásra késztető „önképzési" forma, hiszen ők egészen másra vágytak - önmaguk írói, költői, műfordítói és ítészi (kritikusi) szárnypróbálgatásaik elemzését, művészi látásuk fejlesztését, poétái adottságuk tökéletesítését várták tőle. A módszerbeli választékosság hiánya, a gyűlések társalgási, vitázó jellegének kiküszöbölése, a Magyar Társaság tevékenységét felügyelő Greguss Mihály ellen szervezett támadás, a magyar nyelvű oktatás részleges bevezetésével szembeni német és szlovák nemzetiségi dohogás és tiltakozás, a felvidéki kolerajárvánnyal kapcsolatos központi előírások jobbágyellenes felemássága és a lázadás leverését követő általános elkedvetlenedés, nem szólva az ifjúság körében tudatosan terjesztett ellenpropagandáról, végül odavezetett, hogy a kezdeti lendület megtört, s a Társaság hanyatlásnak indult. Pulszky Ferenc házi nevelőjét, Nemes/s/ányi Károlyt a tanárelnöki beosztásban az 1831 /32-es tanévben Benczúr József váltotta fel, a fásult közönynek azonban ő sem tudott gátat vetni. Ez a soproni diáktársaság szervezeti felépítését és gyakorlati tevékenységét közelről ismerő, szubjektív tapasztalatokkal rendelkező-Székács Józsefre hárult. 57