Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

III. Nikolics Péter házi nevelője

„ ...tanulmányaiban lassú és kedvetlén volt, különösen ha jelleme vagy kifinomult társadalmi jómodora formálását szolgálták, annál nagyobb érdeklődéssel fordult azonban minden felé, ami gyakorlati ismereteit gyarapította, vagy értelmét fejlesztette... Kezdetben ... szeszélyes és kiszámíthatatlan volt. Hagyta, hogy szenvedélyei irányítsák cselekedeteit". Gondolatát végül ezzel a didakticista tanulsággal - moralizálással - zárta: „ ...márpedig amikor valakit gátlások nélkül csak a szenvedélyek vezetnek, végletekre kapatja magát, s ez gyakran bajt okoz". Ilyen és ezekhez hasonló példákon igazolódik Plutarkhosz teljességre törekvése, hamar közkedveltté vált műfajának emberismeretre nevelő szerepe és az életrajzok szerkesztési elve. Az Aemilius - Timoleon portrépáros bevezetésében ekképp tudat erről: „...a történelmet tükörnek tekintem, melynek segítségével a magam életét is tökéletesíteni és az (ábrázolt) nagy emberek erényéhez hasonlóvá igyekszem tenni. Olyan ez a munka, mintha napok hosszat együtt ülnék velük, mintha írás közben sorra vendégül látnám őket, és házamba fogadva, magam elé állítanám mindegyiket - mint ahogy Priamosz nézegette Akhiíleuszt az Iliász utolsó énekében -, hogy mekkora, mily gyönyörű". Székács számára, aki - mint századának gyermeke - erősen hitt a pedagógia mindenhatóságában s abban, hogy az oktatás és a nevelés megszelídíti az ember természetét, aligha volt alkalmatosabb könyvajánlat a Magyar Tudós Társaság által javasoltak között Plutarkhosz morális emberi tökéletesedésre biztató, oldott stílusú életrajzainál. Önkontrollra és az észlelt jelenségek tüzetes és tárgyilagos oknyomozó elemzésére serkentette. Arra figyelmeztette, hogy nincs tökéletes ember. A helyes tájékozódás, az értékálló vélemény kialakítása érdekében körültekintő módon, alaposan meg kell vizsgálnia a legapróbb emberi gesztusokat és a leglényegtelenebbnek tűnő részleteket, sőt a külső kísérőjelenségeket is. Mint kagylóban tenger, minden apró mozzanat magán viseli tulajdonosa jellemét. Minden lélek minden ember egyedi és megismételhetetlen. A legnagyobbaknak is vannak lehangoló és árulkodó negatívumaik, amelyeken helyesen megválasztott és okosan alkalmazott pedagógiai eljárásokkal lehet és kell változtatni, enyhíteni, jobb esetben eltüntetni. Ezek felismerése, illetve a negatív tulajdonságok leküzdéséhez kívánatos módszerek és módszeres eljárások kiválasztása a pedagógus elsőrendű kötelessége. Ugyanúgy mellőzhetetlen feladata, mint ahogy a nemegyszer kétes hitelességű történeteket és elmés anekdotákat alkalmazó plutarkhoszi életrajzok természetes, logikus hasznosítása és céltudatos beépítése is abba az oktató-nevelő folyamatba, amellyel tanítványait a nagy görög író toleráns elveivel azonosulva (lásd a Coriolanusról készített 52