Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

II. Gyermekkor – Diákévek

helyi szervezetek gombamódra kezdtek szaporodni. Érthetően az evangélikus iskolák jártak elől jó példával, hiszen ők közvetlenebb kapcsolatban álltak a soproniakkal. A magyar nyelv belátható időn belüli hivatalossá válásának reménye és a már kicsikart eredmények védelme természetesen még nagyobb erőre kapott a híres piarista szerzetes, a nyelvész Révai Miklósnak az első magyar nyelvű újságban: a Magyar Hírmondóban (alapította Rát - Ráth Mátyás győri evangélikus lelkész) közölt intő-megerősítő figyelmeztetése által:„...nehéz az olyan nyelvet teljesen kiszorítani, melyen a paraszt köznép beszél". A soproni diákok önképző egyesülete ennek ellenére hatalmas ízlés- és magatartásformáló erőnek bizonyult. Olyan, magyar nyelven értő és gondolkodó értelmiségiek nevelő otthona lett, amely a magyar nyelv és irodalom istápolására, valóságos szellemi honépítésre: eszmei, esztétikai, filozófiai hátramaradásunk eltüntetésére ösztönözte tagjait. Különös erővel azokat, akik a nemzeti bezárkózás helyett szívesen tekintettek szét a világban, és okulni akartak a nyugati irodalmak és művészetek felvilágosult patriotizmusából. Kazinczy is ennek tulajdonította kiemelkedő szerepét és jelentőségét. 1793. július 27-én kelt levelében így vallott erről az alapító Kis Jánosnak: „Igazán, kedves barátom, ti vagytok azok, és tagosabban a sopronyi Társaság az, amitől mindent várok. Minden kétségen kívül vagyon az, hogy a lutheránusok oskoláiból jönnek ki azok az ifjak, akik aesthesissel dicsekedhetnek. Városokban neveltetvén, muzsikát és valami kis festést, s németül tudván, a német írók munkáinak ismeretségét tehetitek magatokévá, melyek nélkül haszontalan igyekszik valaki hazai literatúránkat boldogítani". A XVIII. század közepétől kezdve a német egyetemek (a soproni diákok szempontjából mindenekelőtt Göttinga és Jéna) és főiskolák ifjúsága körében divatozó kulturális egyesületeknek, köröknek hatására, továbbá a Bessenyei György vezette bécsi testőrírók jámbor szándékú társaságának a mintájára alakult Soproni Magyar Társaság valójában kitágította és intézményesítette azt a bensőséges tanár-diák viszonyt, amely addig csak egy-két lelkes tanítvány és néhány külföldet járt nevelő között szövődött. Nem kétséges, így is beszüremkedhetett némi felvilágosult gondolat az ifjúság közé, ez azonban csak nagyon esetleges s ennélfogva kellően fel nem dolgozott, rendszertelen ismeret lehetett. Az sem bizonyos, hogy helyesen érzékelt, pontosan értelmezett és aktivizált. Kis János, aki éveken át boldog részese volt az ilyen típusú ízlésformálóismeretgazdagító kapcsolatrendszernek, memoárjában ekként jellemezte a tantervi követelményeket meghaladó, könyvkölcsönzésre épült nevelésmód pedagógiai értékét: „ ...némely görög és római klasszikusok mel23