Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

II. Gyermekkor – Diákévek

lett a nemrég tanult francia, olasz és angol nyelven írt munkákat még nagyobb tűzzel olvasánk, mint előbb. A nekünk valókat a nem nekünk valóktól megválasztani képesek nem lévén, mindenen mohón kapánk, mit a vakszerencse kezünkbe játszott. Eszerint Voltaire, Rousseau, Montesquieu, Helvetius, Bellegarde, Bentivoglio, Macchiavelli, Goldsmith s többek írásai kezünkbe adának, s belőlük jót vagy rosszat vegyesen tanulánk. A jobb ízlésű német prózaisták és költészek, melyek az akkori karlsruhei utánnyomtatás szerint Raics professzor könyvtárában találtattak, hasonlóképp (mint Schwartner Márton és Rakwitz Károly többnyire görög-latin könyvei E. L.) figyelmünk és szeretetünk tárgyaivá lettek, és sok szépre és jóra tanítottak/'. Ez a modern pedagógiai irányzatok (pietizmus, filantropizmus, felvilágosultracionalizmus) szellemével átitatott tehetségvédő és ápoló nevelői magatartás a Soproni Magyar Társasággal új formát és intézményes keretet kapott. Nem változtatta meg ugyan az iskolai oktatás törvényileg előírt latinnyelvűségét (ehhez nem volt, nem lehetett joga), ám módot és lehetőséget nyújtott arra, hogy a magyar nyelv és a magyar szellem ápolására alakult egyesület heti önképző összejövetelein mindazok részt vegyenek, kik ezt vállalják és reá érdemeseknek bizonyulnak. Az 1825/27-es reformországgyűlés sikereitől megittasult soproni diákok körében ez a nyelvi-irodalmi központúság az úgynevezett Deákkuti Vármegye megszervezésével jelentős politikai töltést nyert. Kétségtelen ugyanis, hogy a diáktársaság által preferált magyar kultúra szolgálata mögött is meghúzódott valamelyes politikum, hiszen a különböző irodalmak, művészetek, uralkodó eszmék, tudományos eredmények tanulmányozása és harmonikus elsajátítása nem valósulhatott meg bizonyos politikai elvek és elemek megismerése nélkül. A kör előadásai és eleven vitái tehát nemcsak az „elparlagiasodástól" igyekeztek megóvni a tudásra éhes szép lelkeket, hanem Ráth Mátyás elméletével azonosulva, megedzették és felkészítették őket arra a nagy jelentőségű katalizátor-szerepre is, hogy okos közbenjárók legyenek (lehessenek) „ a napkeletiek és napnyugatiak között; emezeknek kincseiket s tudományokat amazoknak közölhetvén''. Székácsban is ez a nézet élt és dolgozott, amikor néhány év múlva a szerb népdalok és hősregék tolmácsolására vállalkozott. A Soproni Magyar Társaság által képviselt, tisztán kulturálisnak vélt és minősített eszmeiségtől abban tértel az 1827-ben alakult Deákkuti Vármegye, hogy utat nyitott a dacosan kihívó magyarkodásnak: a magyar viselet, magyar zene, magyar tánc tüntető kultiválásában megnyilvánuló, politikai töltésű csak azért is rezisztenciának. A -magyar vármegyerendszer és a protestáns egyházkerület hierarchikus szervezeti felépítését sajátosan ötvöző egyesület felerősítette annak a rendi nacionalizmusnak 24