Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)
II. Gyermekkor – Diákévek
volt lutheránus, s csaknem 2/3-a katolikus. (Sajnos, az 1637-ben alapított, népes katolikus főgimnázium korabeli tanulói létszámáról nincs biztos adatunk). S ámbár Bécs közelsége és a város nemzetiségi megoszlása (magyar 28-30%, német 63-65%, egyéb - szlovák és horvát stb. 6-7%) nagy mértékben rányomta bélyegét a környék ízlésére és életvitelére, Sopron hangulatára, mégis igaznak tartjuk Bodroghy Pap megállapítását: itt, ebben a miliőben működött hazánk „legmagyarabb" evangélikus főiskolája. Talán éppen az erősödő osztrák kulturális és politikai hegemónia elleni ösztönös védekezés eredményeként. Erre következtethetünk Kis János szuperintendens naplójából is. Azt olvashatjuk ebben, hogy az ifjúság körében már az ő diákkorában is mindennaposak voltak a véres veszekedésekkel együtt járó „német-magyar ellentétek", villongások, sőt az efféle nem kívánatos rivalizálás megfertőzte a soproni magyar és német társaságok belső életét is. Felborzolta nyugalmukat ugyanannyira, hogy a tagok egymás elleni harcában olykor még az indulat, a testi erőszak is szerepet kapott. Közismert tény az iskola volt neves diákja: Berzsenyi Dániel féktelen virtusa is, aki kortársai közt „a legelső magyar táncos vala", s akinek „lovat, embert, asztalt általugrani" játék volt. Ő - ahogy Kazinczynak 1813. március 13-án Nikláról küldött levélben írta: „Sopronyban magam tizenkét németeket megvertem, és azokat a város tavába hánytam". Nos, a német-magyar ellentétnek ezeket az erőszakos, durva kísérő jegyeit - jelenségeit nemcsak Kis János soproni diákoskodása idején vagyis a XVIII. század utolsó harmadában - lehetett érzékelni a líceumban. Nem szűntek meg és nem tűntek el akkor sem, amikor Székács tanult benne. 1826. június 28-án (beiratkozása előtt két hónappal) pl. Vajda Péter az úrvacsoraosztást megelőző „bűnbánati elmélkedésében" (a deprekáción) a „rhetorok" nevében szólva, szokatlan nyíltsággal olyan sivár, olyan tekintélyromboló képet festett az ifjúság körében uralkodó elkeseredettségről, aminek következtében a líceum elhagyására kényszerítették. Merész, felvilágosult gondolatok: mohó szabadságvágy, az elnyomás minden formájának elutasítása, egyenlő elbírálás követelése, az emberi méltóság elismerése és elismertetési akarata, korszerű pedagógiai módszerek és eljárások bevezetésének sürgetése törtek elő indulatos, önérzetes beszédéből. Nem hallgatott a német-magyar ellentétről sem, sőt bátran rávilágított annak egyik nagyon lényeges, megszívlelésre méltó eredőjére is. Az igazgatói naplóban található feljegyzés szerint Vajda „hevesen kifakadt a tanárok szigorúsága ellen, amellyel néhány rhetort kihívó viselete miatt megbüntettek. Azoknak a zavargásoknak, amelyek a rhetorok osztályában mindennaposak, szerinte az az oka, hogy a tanárok ezekkel a 19