Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

II. Gyermekkor – Diákévek

totta meg velem hozományát, úgy annyira, hogy testvéreim otthon mindig találtak valami ennivalót a tarisznyámban'". Lámpalázat, félelmet nem ismerő természetének köszönhette, hogy végül is nem folytatta apja mesterségét. Az történt ugyanis, hogy amikor elemi iskolai tanulmányait befejezve, Tótkomlóson inaskodott, ahová apja nem annyira a szakma, mint inkább a szlovák nyelv elsajátítása végett küldte - felismervén a szlovák nyelvben való jártasság nagy előnyét Csaba, Szarvas, Tótkomlós népes vásárain -, volt tanítói Szigethy János lelkipásztor beleegyezésével és apja jóváhagyásával, hazahívták, hogy a tanévvégi búcsúbeszédet az ifjúság részéről ő mondja el, mert nem találtak rá alkalmas fiút a végzős osztályban. Sikeres szereplése egyszerre volt sorsdöntő és sorsmentő. Szigethy Jánost, a tanulóifjúság fejlődését nagy érdeklődéssel és mély felelősségérzettel kísérő gyermektelen lelkipásztort, ki vasárnap délutánonként tartott katekizációin korán felfigyelt a kis Székács talpraesett, okos válaszaira, egyenesen arról győzte meg: nem szabad megengednie, hogy a többre hivatott tehetség sárarany legyen, s elvesszen a szürke tömegben. Addig járt a szülők nyakára, addig győzködte őket, míg kételyoszlató okos érvelése hatni kezdett. Sajnos, a napóleoni háborúk gabonakonjunktúráját követő gazdasági válság szorításai között bármiképp számolt Székács János, nem tudott annyit kiszorítani, amennyi fia vidéki gimnáziumi taníttatásához kellett volna. Tartott a falu szájától is. Rokonai, közeli ismerősei, barátai azzal vádolták: urat akar nevelni a gyerekéből. Aztán, hogy pontot tegyen a szóbeszéd végére, elindult vele Gyulára (itt német és román szót egyaránt tanulhatott), hogy egy ismerős mesterhez elszegődtesse tímárinasnak. A falu határán azonban nem jutott túl. Váratlanul összetalálkozott a lelkész Szigethy Jánossal, aki hosszas rábeszélés után visszatérésre kényszerítette. Másnap pedig végleg eldőlt, hogy a talentumos ifjú a környék egyetlen evangélikus gimnáziumába s vele a három nyelvű Mezőberénybe kerül. Az óvatos apa döntését megkönnyítette egy a családhoz éppen betoppanó berényi rokon: a jómódú gyermektelen korcsmáros - Spiesz -, aki értesülvén a nagy dilemmáról, a „ gyermek gondozását" pusztán rokoni szeretetből egy évre magára vállalta. így lett a 12 éves „Szekats Josephus Orosháza, Bekesiensis" a mátrikula tanúbizonysága szerint berényi diák. (Venitdomo 1820. okt. 24... discessit 1826 post examen.) Mezőberény és a „Békési ág. hitv. ev. esperességi főiskola" jelentős állomás volt Székács életében. Könnyen és hamar megszokta és megszerette a BenkaÁdám vezette gimnázium emberséges légkörét, és kiemelkedő sikerrel teljesítette időarányos követelményszintjeit. Orosházi nevelői olyan szilárd ismeretanyaggal látták el, hogy mind a „ donatusban", mind 10