Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

II. Gyermekkor – Diákévek

a „ syntaxisban" nyert egy-egy évet, így nyolc helyett hat esztendő alatt végezte be középiskolai tanulmányait. Az 1802-ben létesült iskola tisztes rangot vívott ki magának egy negyedszázad alatt. Alkalmi épületeit egyhamar kinőtte, tanulóinak számát megháromszorozta: 62-ről 188-ra emelte. Oktató- nevelőmunkájának a színvonala fölötte volt a kor átlagának. Első igazgatója az az örökké tevékeny, tudós Skolka András volt, aki Salzmann nemzetközileg elismert schnepfenthali iskolájában, majd a szarvasi Institutum Tessedikianumban vált kiváló tanárrá és lelkiismeretes filantróp vezetővé. Méltán fájlalta az intézet történetírója, Petz Gyula, hogy Ujverbászra ment lelkésznek (1806), kijelentvén, hogy távozásával „ legszebb díszétől fosztatott meg az iskola, mert minthogy míg ő állott annak élén, nemcsak ág. hitv. ev., hanem helv. hitv. és görög keleti tanulók is számosan látogatták iskolánkat, évről évre növekedett azok száma". Csakugyan. Magyar, német, szlovák és délszláv anyanyelvűek éltek és tanultak benne baráti egyetértésben. Nem ütötte fel a fejét körükben a túlzó nemzeti érzületnek és öntudatnak heves vitákat és gyűlölködéseket szító indulata, ismeretlenek voltak a nemzeti érdekeket, hagyományokat, népszokásokat, viseleteket gúnyoló jelszavak és uszító intrikák. Nem láttak ellenséget egymásban, holott széles a hazában egyszerre csapott fel mind a magyar, mind a nemzetiségi nacionalizmus lángja. Mezőberény iskolája ennek ellenére nyugodt sziget maradt; a tolerancia, a békés egymás mellett élés hitét és lehetőségét hirdető és tanúsító példa. A magyar nyelvet hivatalos nyelvvé tenni szándékozó politikai csatározások - a latin nyelv kiszorítása a közéletből és az oktatásból - sem zavarták meg a tanulók gondolkodásmódját és erkölcsi tartását. Székács ott tartózkodása idején legalább is nem. A Tudományos Gyűjtemény 1826. dec. 29-i számában olvasható ismertetés döntő bizonyíték erre. Kazay Károly, a cikk írója, arról számol be itt, hogy a II. Jdzse/elnémetesítési törekvéseit hatálytalanító „nevezetes tollvonás" után a II. Lipóttól kicsikart 1791 : XVI. törvénycikknek ama paragrafusához, amely azt írja elő, hogy „ a közügyekben idegen nyelvet - azaz németet - nem fognak használni, és hogy az egyetemen, az akadémiákon és a középiskolákban a magyart is tanítani kell, mert „az a cél, hogy a jövőben oly egyének léphessenek közhivatalokba, akik előírt tanulmányukon kívül a magyar nyelvben való jártasságukat bizonyítvánnyal tudják kimutatni", a mezőberényi evangélikus gimnázium fenntartó testülete kezdettőljfogva híven tartotta magát és következetesen érvényesítette azt. Nem jelenthette ez, persze, akárcsak a közigazgatásban és az élet más területein, a latin nyelvű ügyintézés és oktatás teljes háttérbe szorítását és önkényes kiküszöbölését. Sajnálattal állapítjuk meg: Ferenc császár abszolutisztikus uralkodása 11