Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

Lenyűgöző, nagy hatású beszéd volt. Fényes példája annak, hogyan kell egy-egy nemes emberi gesztusból nemzedék- és nemzettudatot alakító erőforrást varázsolni. Frenetikus hatására semmi sem adhat ékesebb bizonyítékot, minthogy a beszéd végeztével harsányan zúgott a temetőben az éljen, s egy az ünnepélyes alkalmon részt vevő katolikus püspök megrendült lélekkel ölelte át, és nyilvánosan az „ ország papjának" nevezte. Befejező gondolatát sokszor idézték a Berzsenyire emlékező kései utódok. Megérdemli, hogy mi is megörökítsük: „Állj, mint intőjel, s ha futkostában érzéki élvezet után e nemzetnek tévelygő és elfajult fia beléd botlanék, ébresszed föl benne a lelkiismeretet, s kereszteddel, mellyel ég felé mutatsz, intsd meg őt, hogy a fennlevőket keresse, melyek égiek, maradók, az enyészetet nem ismerők"... „Állj, mint reményjel!, s ha e sokat szenvedett hazának gyermekei kételkedve hónuk szebb, virágzóbb jövője felől a „Romlásnak indult hajdan erős magyar" zengője sírjához panaszkodni jönnének, öntsed kebleikbe a hit, a remény, a bizalom balzsamát, azt mondván nekik, hogy oly nemzet, mely örök életre méltó fiakat nevel, s műveket alkot, melyekre az öröklét üti a halhatatlanság pecsétét; melynek fiaiban a Szentlélekkel azonos lélek munkál, mely az emberiség közös és legfőbb javaiért megküzdeni bátor a gonoszság minden fajzatival; mely nemzeti fennállása feltételeit s kötelmeit híven teljesíti s az apáktól öröklött jogait csorbítatlanul megőrizni elhatározott; mely a haladó kornak igényeit megérti és hozzájuk simul: mondd meg nekik, hogy az ily nemzet meg nem hal soha, mivelhogy célja, törekvései, áldozatai halhatatlanok. Utaljad őket a megvesztegethetetlen történelem lapjaira - nem miként emberek, hanem miként Isten keze írja azokat - és mondd meg nekik, hogy azon nemzet mely kiváltságos korában meg tudta védeni a keresztyén Európát a barbár Ázsia ellen - most, hol a jogközösség erőssé, összetartóvá, bátrabbá tevék, bizonnyal képes lesz megvédeni önmagát!" Mindössze négy évet tölthetett viszonylagos nyugalomban a püspökségről történt lemondása után. Ez alatt újra hódolhatott kedves szórakozásának - a műfordításnak. Ekkori életének az irodalom szolgálata adott tartalmat és célt; tiszteleghetett kedves költői: Horatius, Terentius és Goethe nagysága előtt! Rég használt hangszerének azonban meggyöngült a hangja s fordítói technikája is megkopott a hosszú hallgatás alatt. Ezért az öregedő ember leírt szóval szembeni fokozott felelősségérzetétől hajtva, egy-egy nehezebb részlet, tömör nyelvi formula pontosabb értelmezése és tolmácsolása érdekében többször is kikérte mások véleményét. Ebbéli fáradozásait mindenekelőtt Győry Vilmos és Fábián Gábor segítették, de egy-két kérdés jó és hiteles megoldásához Pajor Imrétől, Toldy 123