Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

delmére a protestáns unió szellemében újra összefogtak, és következetes, bátor elvi harcot vívtak. Á konkordátum kiadása egyhamar világossá tette, hogy nemcsak az Entwurf előírásait kínosan és szolgaian érvényesítő - a magyar adottságokra, történelmi hagyományokra fittyet hányó - tankönyvek kötelező bevezetése sérelmes reánk, magyarokra nézve, hanem Thun Leo kultuszminiszternek az a másik, országos felháborodást szülő germanizáló rendelete is, amely a „ közös nyelv" jó értése és ügyes kezelése érdekében azt írta elő, hogy a magyar gimnáziumokban „legalább három tantárgy németül taníttassék". Amikor pedig a protestánsok ellenérveit („ a tudomány mélyebb rejtekeibe való behatolásnak legbiztosabb útja az anyanyelv. Ez a nyelvek nyelve. Ez a legjobb magyarázó, a homályos dolgokat megvilágosító...; az idegen nyelv túlterhel, testi-lelki erőt emészt, s így még a tudománytól is elidegenít") komolyabban figyelemre sem méltatva, azzal válaszolt a nemet nem tűrő hatalom, hogy a jövőben a gimnázium felső osztályaiban „ a magyar szakcsoport és a vallástan kivételével minden tárgyat németül kell tanítani", a tiltakozó debreceni kollégium diákjainak pedig a nagyváradi katolikus főgimnáziumban kell érettségi vizsgát tenniük, többé már semmi kétség sem fért hozzá, hogy a kormány rendelkezéseinek elfogadása - a belenyugvás - „ a nemzeti és a vallásos lélek öngyilkosságával" lenne azonos. A konkordátum ellen hamarosan heves támadások indultak. A bécsi kormánynak azonban nem volt elég ereje ahhoz, hogy az élet realitásától messze eső, előnytelen paragrafusokon: nevezetesen a vallások és vallásfelekezetek egymás közötti viszonyát rögzítő ún. interkonfesszionális törvényeken, továbbá a házasságokra - vegyesházasságokra - vonatkozó merev megkötéseken stb. változtasson. Végül csak 1874 májusában, a szerződő IX. Pius halála után, akkor is csak hosszú előkészítés eredményeként sikerült visszavonatnia. (Az osztrák kormány 1870. július 30-án mondta fel a Vatikánnal kötött szerződést!) A protestáns szuperintendensek felfüggesztésével és az egyházi önkormányzat megszüntetésével, a kollektív bölcsesség kizárásával működő adminisztrátori irányítás bevezetésével azonban nemcsak a kiszolgáltatottság érzete lett úrrá az egyháztagokon és az egyházvezetőkön, hanem a tudatosan szétzilált egyházi élet felerősítésének, az egyházi autonómia visszaszerzésének a szándéka és kötelességtudata is. A kormány pontosan ismerte a közhangulatot, s ezért, hogy abszolutista törekvéseit a törvényesség színébe burkolja és a protestánsokra rákényszerítse, neki kedves protestáns férfiakból - nem az egyetemes egyházak képviselőiből - Bécsbe ankétot hívott össze. Az itt egybegyűlt tagokirátortalan javaslatainak ismeretében szerkesztett törvényjavaslatot azonban a régi jogaik97