Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

hoz elszántan ragaszkodó egyházak nem fogadták el. Jóllehet, a bécsi udvar divide et impera taktikája egy-két félénkebb, többnyire nemzetiségi egyházközséget és papot leválasztott az ellenzéki tömbről, a túlnyomó többség kitartott és azonosult a Révész Imre és Székács József-féle oppozíciós elvekkel. Őket nem lehetett sem perbefogásokkal, sem börtönnel meghátrálásra kényszeríteni. Az uralkodó ház elnyomó politikájában és ügyintézésében 1859-ben jól érzékelhető minőségi, hangnemi változás következettbe. A szuronyokra támaszkodó hatalom Magenta és Solferino, illetve Ferenc József és III. Napóleon Lombardia elvesztését rögzítő júliusi villaf ranciai előbékéje után békülékenyebb hangra váltott. A gyűlölt minisztert, Bachot - aki ellen, tudnivaló, Széchenyi intézte a leggyilkosabb támadást az Ein Blick auf den anonymen Rückblick című un. „ sárga könyvében" 1859-ben, kíméletlenül pellengérre állítván a gyűlölt miniszter politikáját és személyét - a liberális áramlat elsöpörte helyéről. Ezzel a passzív kivárás helyébe a harcos bizakodás lépett, s ami talán 6-8 évvel korábban még tárgyalási alapként elfogadható lett volna, egyszeriben időszerűtlenné vált. A régebbi merev elképzeléseknél jóval enyhébb, 1859. szeptember l-jén kiadott pátensre és a kísérő miniszteri rendeletre gondolunk, amelyről Haán Lajos, a neves történész Naplójában úgy vélekedett, hogy „ha Ő Felsége a nyílt parancsot az 50-es évek elején adja ki, az egyház azt minden ellentmondás nélkül elfogadja. 1859-ben már késő volt". Azokat, akik a pátenst történeti fejlődésében, módosuló változataiban vizsgálják, könnyen tévútra viheti az udvar szokatlan engedékenysége, ahogy csaknem Székácsot és Prónay Gábort is annak idején. Kezdetben ők is hittek, hinni akartak benne. Haán Lajos, aki a szeptemberi napokban találkozott velük, még azt tapasztalta, hogy „egyik sem volt valami nagy ellenzője a pátensnek, s úgy látszott, hajlandók azt elfogadni némi módosításokkal". Amikor aztán egy szűk hónap múlva Zsedényi Edwardot a tiszai kerület késmárki gyűlésén mondott pátens-elleni mennydörgő beszéde után a kerületi jegyzővel: Máday Károllyal együtt elfogták és Kassán bebörtönözték, az ő szemükről is lehullt a hályog. Rájöttek, hogy a pátens nem puszta tervezet, nem egyszerű javaslat, amelyen vitatkozni lehet és vitatkozni kell, hanem állami törvény, és hogy elfogadásáról vagy elutasításáról nem mondhatja ki a végső szót az újra összehívandó zsinat. Székács a protestáns önkormányzat védelméért vívott harcból kezdettől fogva kivette a részét. A konkordátumra Luthernak ama Deák Ferenc politikai szemléletével is összecsengő erkölcsi maximájával reagált, hogy „ akik emberek, azoknak rendre, jogra, törvényekre van szükségük, akiknek pedig nincsen szüksége rajok, azok farkasok, medvék, oroszlánok és 98