Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Áchim L. András és a békéscsabai evangélikus egyház

mikor komoly veszedelem fenyegette a hazát, vértanúságot, börtönt szenvedni a hazáért tudott. [Az 1848/49-iki szabadságharc bukása után. - A szerző megjegyzése.] - Apámat is folyton a pánszlávizmus vádjával illették, mert szerette a tót vallásos népet és gondoskodott arról, hogy legyen hozzáférhető vallásos irodalma. - E nagynevű elődök után én, a kicsiny utód elviselem a méltatlan gyanúsítás vádját inkább, mintsem áhítoznék az olcsó hazaflaskodás könnyen megszerezhető babérjai után."

46 Gondolom, hogy az e fejezetben eddig tárgyaltak elég meggyőzően bizonyítják, hogy mennyire egy véleményen volt a legtöbb alapvető kérdésben a két nagy ellenfél: Áchim és Szeberényi. De ha ennyire egyek voltak, akkor mi tette őket mégis ellenfelekké, hol kell keresnünk ellenségeskedésük okát, vagy okait? Az okok részben a két férfi egyéniségében, részben az azonos cél felé vezető út eltérő megválasztásában fejlenek. A két nagy ellenfél egyénisége sok tekintetben hasonló. Például abban, hogy mindketten vezérkedésre termettek. Márpedig két dudás egy csárdában nehezen fér meg. Békéscsaba pedig akkoriban túl kicsi csárda volt ahhoz, hogy két ilyen vezéregyéniség összeütközés nélkül megférhetett volna benne. Azután pedig mindketten harcos egyéniségek is voltak. Szókimondók. Bíráltak, támadtak, vagdalkoztak minden irányba. Szereztek is maguknak ellenséget elégnél többet. Áchim ellenségeivé tette nemcsak a grófokat, földbirtokosokat, nemcsak a községi és megyei tisztviselőket, de nem egyszer időleges szövetségeseit, vagy saját alkalmazott újságíróit is. Szeberényi is mindenkivel harcolt. Támadta a szocialistákat, kommunistákat, a katolikusokat, saját egyházi felsőbbségét, a mindenütt pánszlávokat szimatoló hazaffyakat; közismert lekésztársával, Korén Pállal való rossz viszonya is. Nem csoda, hogy két ilyen hadakozó egyéniség egymással is szembe került, harcba keveredett. Az egyezéseknél is azonban nagyobbak és veszedelmesebbek voltak a két egyéniségben rejlő ellentétek. Szeberényi sem kímélte célba vett ellenfeleit. Szóban és írásban kíméletlenül támadott, de ezt mindig "paposán" csendes szóval, halk hangon tette s inkább csak az irónia és a gúny nyilait lövöldözte ellenfeleire. Persze, a jnyíl is fájdalmas sebet üt. Önuralmát minden körülmények között megőrizte. Ezzel szemben Áchim megnyilatkozásai nyersek, szavai, kifejezései sokszor durvák voltak. A békéscsabai községi vezetőségről és személy szerint a bíróról pl. egy alkalommal így ír: "Takarodjon ez a vén disznó!" "A városháza Augiász istállója, amelyben panamista kozákbanda garázdálkodik."

47 Nem használt kíméletesebb hangot Szeberényivel szemben sem. Egy alkalommal a Paraszt Újság vezércikkében így aposztrofálta: "Szeberényi Zsiga Lajos heccpópa báránybőrbe bújtatott, simára borotvált képű emberevő farkas."

48 46 Szeberényi Lajos Zs. "Nyilatkozata" fegyelmi eljárása során - Másolat Szeberényi Andor gyógyszerész családjánál. 47 Domokos 243. 48 Uo. 257. 222