Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Áchim L. András és a békéscsabai evangélikus egyház

Szeberényi liberális szemléletű ember volt, aki minden ember szabadsághoz való jogát szentnek tartotta s ezért tiltakozott az emberi méltóság mindenfajta megalázása, fenyegetés és terror ellen. Védelmébe vette a gróffal szemben a cselédet, a közigazgatás kiskirályaival szemben az egyszerű embert, a hangoskodó hazaffyiakkal szemben a nemzetiségi állampolgárokat. Áchim is az emberi méltóság megőrzéséért, a szabadságjogok megszerzéséért küzdött, de nem egyszer vált következetlenné saját elveihez. Történetek keringenek mindmáig arról, hogyan tette csúffá, alázta meg a tanyáján vendégeskedő városi urakat, vagy tanítókat, de nem egyszer megalázta emberi méltóságukban saját híveit is. A fenyegetés pedig sosem hiányzott fegyvertárából. Képviselői mandátumának átvételekor a békéscsabai városháza erkélyéről mondott beszédében nemcsak a köszönetét juttatta kifejezésre választóinak, hanem ezeket is mondotta: "... azoknak névsorát, kik ellenünk szavaztak, közölni fogom mindegyiketekkel külön, végezzetek velük."

49 Az eddig elmondottak is talán megmagyarázzák valamennyire, hogy a két vezérkedő férfi miért vált ellenféllé és Szeberényi miért igyekezett minden módon megakadályozni azt, hogy Áchim az egyházban vezető tisztséghez, felügyelőséghez jusson. Az evangélikus egyházban ugyanis az úgynevezett ikerelnökség dívik, a gyülekezetek, de meg a magasabb fokú szervezetek élén is kettős elnökség áll, melynek egyik tagja lelkészi, a másik pedig világi, teljesen egyenlő hatáskörrel. Magától értetődő, hogy az egyház szekere csak abban az esetben haladhat simán előre, ha a két "kocsis", a lelkész és a felügyelő megérti egymást, egymást segíti a vezetésben s nézeteik különbözősége esetén is megkeresi a közös nevezőre jutás lehetőségét. Szeberényi e tekintetben nem látott garanciát Áchim személyében és ez irányú pesszimizmusát akaratlanul is igazolni látszik Domokos József is alábbi Áchimjellemzésével: "... a vezetésre született ember cezaromániás hajlamai szülte durvaságát hiányos műveltsége nem fékezte, önuralmának gyakori és teljes elvesztése hisztérikus dühkitörésekre ragadta. A maga véleményét el nem hallgató, önérzetes embernek nem lett volna könnyű Áchim közvetlen munkatársaként dolgozni."

50 Csakhogy Áchim és Szeberényi nemcsak az egyházfelügyelői kérdésben, de a politikai élet porondján is ellenfelekként álltak szemben egymással. Ha arra gondolunk, amiről már bőven esett szó, hogy politikai céljaik, eszményeik nagyjában és egészében azonosak voltak, mindketten a parasztkérdéssel foglalkoztak, a parasztság és a parasztproletárság sorsán kívántak javítani, ha erre gondolunk, akkor a politikai ellentétek okát nem láthatjuk másban, csak abban, hogy az azonos célhoz más-más úton próbáltak ejutni. És ez így igaz is. Áchim a parasztságot szervezte. Paraszttömegeket mozgatott. Szenvedélyeket korbácsolt fel híveiben és e szervezett, felvonuló, fanatizált paraszttömegek által akart nyomást gyakorolni a hatalom birtokosaira a kedvezőbb helyzet kialakítása érdekében. A parasztság érdekében volt hajlandó - igaz, csak ideiglenesen - szövetkezni az ipari munkásságot képviselő szociáldemokráciával is. Szeberényi is igyekezett megértést tanúsítani a parasztproletáriátus tömegeinek 49 Tibori 1958. 45. 50 Domokos 241. 223