Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Dedinszky Gyuláról

Dedinszky Gyuláról Dedinszky Gyula, Csaba nyugdíjas evangélikus lelkésze, helytörténésze és néprajzosa 1905-ben született a Bácskában, a szlovák lakosságú Dunapáloson. Édesapja 30 éven át volt ott lelkész. Szülei tudatosan nevelték a kétnyelvűségre: édesapja magyarul, édesanyja szlovákul beszélt a gyerekekkel. A gimnázium első évét Újverbászon végezte, majd Békéscsabára került másodévesként s ott is érettségizett 1923-ban. Kis gimnazistaként élte meg, mégpedig családi sorsként is a trianoni tragédiát: szülei és testvére is Jugoszláviában rekedtek (1948-ban csak nagy nehézségek közepette vehetett részt édesanyja szabadkai temetésén...). A csabai gimnáziumról csupa szép emléket ápol Dedinszky Gyula. Kitűnő tanárok oktatták a korántsem csak evangélikus és szlovák diákságot: volt osztály, melyben többségben voltak a zsidó ifjak (a jobbmódú parasztgazdák előnyben részesítették a polgárit). Lelkésznek készült, erre ösztönözte a családi hagyomány: a Dedinszkyek hat generációjában, 200 évre visszamenően mindig volt evangélikus pap. (A sor nem szakadt meg: Dedinszky Gyula két fia is lelkészként szolgál!) A theológiát Sopronban fejezte be, majd következett a szokásos külföldi tanulmányút: ő Finnországot választotta, ott tanult 1927/28-ban. Lelkésszé szentelése után, 1928-ban Kiskőrösre került segédlelkészként a kétnyelvű (magyar-szlovák) gyülekezethez. Ipolyvecen, később Szarvason is segédkezett, majd 11 éven át volt a kiskőrösiek "rendes" lelkésze. Szerette a hagyománytisztelő kiskőrösieket, akik a 30-as években még általánosan hordták a népviseletet. 1942-ben hívták meg a legnagyobb evangélikus gyülekezethez, Csabára, miután a város egymás után két lelkészét (két Szeberényit) vesztette el. 51 évet töltött azóta egyfolytában Csabán. Csabai szolgálata kezdetén - mint maga mesélte - a gyülekezet kétnyelvű volt, a szolvákok legalábbis 50%-ot tettek ki. Az egyházi szolgálat nyelve főként a szlovák volt, bár létezett magyar istentisztelet is, hetente egyszer. Szlovák istentisztelet mindennap volt, a központban is, de Erzsébethelyen is. A temetések kétharmada, a keresztelések egyharmada, az esketések egynegyede szlovákul történt. E téren a nagy törést a Csehszlovákia és a győztes nagyhatalmak, főként a Szovjetunió által kikényszerített lakosságcsere hozta: 7000-nél is több szlovák költözött el! A Csabán maradtak zöme feladta szlovák nyelvi igényeit. A szlovák iskola 1946. évi 600 tanulójából a lakosságcsere után 5 (!) maradt... Elgondolható, hogy egy elkötelezett és szilárd karakterű lelkész sorsa nem lehetett konfliktusmentes az 1948 utáni periódusban. Közelről szemlélhette pl. az un. "verekedő 5