Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Dedinszky Gyuláról

brigádok" tevékenységét: ezek az "osztályharcos" csapatok sorra hurcoltak el és vertek véresre, félnyomorékká jegyzőket, kereskedőket, nagygazdákat. Volt eset, amikor iparostanoncokkal a saját tanárukat verették meg... A véresre vert embereket nem átallották emelvényről mutogatni az összeterelt embereknek, okolásul. Dedinszky lelkész úr sorra látogatta az áldozatokat a kórházban, nem lehetett erről lebeszélni. A békekölcsön jegyzésről is vannak lehangoló emlékei. Egy 80 éves, idős gazdát miután földjét már elvették, nyugdíja nem volt s így nem tudott jegyezni - a városházi emeletről háttal kényszerítették lemenni, mivel szédülős volt.., majd lábujjhegyen kellett állnia úgy, hogy orrával támasztotta a falat (különös tekintettel arra, hogy nagyorrú ember volt a szerencsétlen). A pénzügyi városi tanácsnoknak (kirúgták állásából s így nyilván nem volt miből békekölcsönt jegyeznie) a városháza egyik nagyobb szekrényében kellett énekelnie... A városi kisgazda titkár öreg édesanyját - mivel fizetésképtelen volt letérdeltették s úgy imádkoztatták ("imádkozni bezzeg tudsz a templomban") - az idős asszony szlovákul mondta a Miatyánkot, mire jól elverték: "mit képzelsz, a templomban vagy?" A csabai lelki- testi terror vezére és apostola Szegediné volt, a városi tanácselnök, akit a csabaiak egyszerűen "Zsenykának" hívtak. 1949-ben Szegedinéék a papokkal is aláíratták a Népfront választási plakátját. Nem lelkesedtek érte persze, de a többség csak aláírta; Dedinszky Gyula nem. Rögvest be is indult az eltávolítási akció. Aláírásokat gyűjtöttek ellene az üzemekben - mégsem sikerült: végül is a hatalmat kiszolgáló egyházi felső körök működtek közre abban, hogy Dedinszky Gyulát minden egyházi tisztségétől (püspökhelyettes = kerületi egyházi főjegyző, a zsinat tagja, országos egyházi aljegyző) megfosztották. Fél évig a gyülekezeti munkától is eltiltották. Háttérbe szorított lelkészként szolgálhatott csupán tovább a-a rendetlenkedő szív miatt is kért - nyudíjig, 1972-ig. Kemény embereket nem lehet megtömi. Felszabaduló idejét Dedinszky Gyula más vonalon állította a csabaiak szolgálatába. Helytörténeti és néprajzi kutatásokba kezdett. Dolgozott levéltárakban, beszéltette idős híveit, feljegyezte azok emlékeit s így rövidesen nem akadt ember a városban, aki többet tudott Csaba múltjáról, népének származásáról, nyelvéről,- szokásairól, hétköznapjairól és ünnepeiről, a tanyai életről, munkáról és paraszti eszközökről, anekdotákról, mint ő. Érdekelte minden: a 18. századi csabai parasztok végrendeletei (az azokból kiszűrhető életmód-történet) éppúgy, mint a csabai kolbász készítése a sertéstartási szokásoktól a disznóölésen át a füstölésig vagy épen Áchim L. András és a csabai egyház kapcsolata. Ismereteit számos kéziratban rögzítette; ezekkel több pályázaton nyert. írásaiból néhány önálló kötetben jelent meg (Stark Adolf szőlőnemesítő élete és munkássága. Bp. 1984.; Szól a harang. Néprajzi tanulmányok. Békéscsaba, 1986.; A szlovák betű útja Békéscsabán. Békéscsaba, 1987.). Más dolgo6