Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
A békéscsabai evangélikus szlovákság szétrajzása
E törpe kis gyülekezetnek ma is van még lelkésze, Lányi Pál, aki az istentiszteleteken magyarul prédikál ugyan, de az oltári szolgálatot szlovákul végzi. Az egyházközségnek van rendes paplakja és tornyos templomocskája. Filiái Borosjenő és Pankota, mely utóbbin szintén élnek csabai származású evangélikusok. Nyíregyháza alapítása [...] Az Apatelekre történt elvándorlásnál sokkal nagyobb jelentőségűvé vált az a rajkibocsátás, mely hozzájárult Nyíregyháza megalapításához. Gr. Károlyi Ferenc gazdag földesúr telepes jobbágyokat keresett a maga szabolcsi birtokára. ígéretet tett arra nézve, hogy a települőknek kellő mennyiségű földet és szabad vallásgyakorlatot biztosít. A Békés megyéből távozni akarók áttelepedési ügyeit Petrikovics János szarvasi csizmadia, egyébként nemes ember intézte, ő szervezte meg az egész áttelepülő csoportot. 18 Ugyanebben az időben a Nógrád megyei Tamásiból jött Vandlik Márton volt a békéscsabai evangélikus lelkész (1749-1753-ig). Nagy tudású, feddhetetlen életű férfi, aki nagy elődjének, Tessedik Sámuelnek a példájára erős kézzel igyekezett fogni a még mindig sokfelé húzó és sok rosszra hajló csabai népet. Prédikációiban kemény szavakkal ostorozta a bujaságot és iszákosságot, amivel ellenségévé tette a községi elöljáróságot, mely a rosszban is előljáró volt. Az egyik csabai tanító is Vandlik ellen izgatta a népet. A gyülekezetben minden forrni kezdett. A nép papja ellen fordult. Annyira tarthatatlanná vált Vandlik helyzete, hogy elhatározta, elhagyja Békéscsabát. Éppen kapóra jött neki a Petrikovics által megszervezett, nyíregyházi pusztára induló telepes csoport, mely szarvasi, mezőberényi, békéscsabai, orosházi és gyulai evangélikus jobbágycsaládokból verődött össze. Hányan lehettek a vállalkozó szellemű telepesek, nem tudni. Valószínűleg erősen túlzott a Haan Lajos által említett 800 család 19 és sokkal valószínűbb Rőzse István nyíregyházi lelkész "Az evangélikus egyház Szabolcs vármegyében" c. írásában közölt 300 családos adat. Rőzse eme írásából valók az alábbi közlések is. Az 1753. év Pünkösd napján háromszáz evangélikus család Szarvas, Csaba, Mezőberény községekből nekivág a kockázatos útnak, hogy Nyíregyházán, gr. Károlyi Ferenc birtokán letelepedjék. Előbb nem hagyhatták el addigi lakóhelyüket, amíg a Békés megyének járó minden adójukat meg nem fizették. Bizony el kellett adniok úgyszólván minden vagyonkájukat; hitük bizonysága, hogy ami pénzük az adó megfizetése után még maradt, azon harangot önttettek s magukkal vitték, hogy új lakóhelyükön megszólaltathassák Isten dicsőségére. 1754-ben, tehát néhány hónappal letelepedésök után már imaházat építettek nádból és sárból s Vandlik Márton eddigi békéscsabai lelkész volt az, aki benne az első istentiszteletet elvégezte. De éppen ebből lett a baj. A telepeseknek még nem volt meg evangélikus istentisztelet tartásához az engedélyük s a királyi tanács a vármegyéhez 1754 decemberében küldött rendeletében megparancsolta, hogy a lutheránus lelkészt ne csak Nyíregyháza, hanem egész SzaMárkus 85.(Harsányi) Haan 1866- P. 54
