Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
A békéscsabai evangélikus szlovákság szétrajzása
A BÉKÉSCSABAI EVANGÉLIKUS SZLOVÁKSÁG SZÉTRAJZÁSA* Bevezetés Az észak-magyarországi szlovák evangélikusság, nem tudva szűkebb hazájában megélni, évszázadokon át állandó elvándorlásban, szétszóródásban élt. Jutott belőle a világ minden tájára. A 18. sz. elején így jutott egy maroknyi szlovák evangélikusság a mai Békéscsaba vidékére és itt valósággal csodálatos fejlődési fokot ért el. Csak néhány jellemző adat. - Békéscsaba Békés megye legnépesebb (ma kb. 50.000) lakosú városa, megyeszékhely. A békéscsabai evangélikus gyülekezet a régi Magyarországon is a legnagyobb evangélikus gyülekezet volt (33.000 lélek), s temploma az ország legnagyobb evangélikus temploma. Ezért kapta Békéscsaba a "Lutheránus-Róma" nevet. Mielőtt városi rangra emelkedett volna, egész Európa legnagyobb faluja volt. - A századfordulón Békéscsaba volt az egész világon a legnagyobb szlovák helység, hiszen 1900-ban lakói közül 27.488-an vallották magukat szlovák anyanyelvűeknek. Békéscsabán megtelepedett maroknyi szlovák evangélikusság erejéből nemcsak ennyire futotta, hanem Békés megye minden tájára, sőt a távolabbi Szabolcs, Arad, Csanád és Bihar megyékbe is rajokat bocsátott ki magából, melyek ott megtelepedve önálló életre keltek. Az országban, sőt az ország határán túl is egy sereg oly község van, melyet csabaiak alapítottak, vagy amelyekben békéscsabai származású szlovák evangélikusok is élnek. Nagy az Amerikába kivándorolt békéscsabaiak száma és hétezernél többen voltak azok, akik a lakosságcsere idején visszköltöztek Szlovenszkó területére. A békéscsabai evangélikus népnek ezt a sokfelé ágazó, két és fél évszázadra terjedő szövevényes útját próbálom nyomon követni és felvázolni ebben a dolgozatban; talán érdekes lesz vallási, néprajzi és szociológiai szempontból is. Békéscsaba újratelepülése 1685/86-ban Arad, Szolnok, Szeged, Lippa, Pétervárad már a keresztyén seregek kezén volt, előre lehetett látni, hogy Gyula várában sem tarthatja magát a török sokáig. Nem is annyira a fegyveres erő, mint inkább az éhség és a való helyzet tárgyilagos felmérése kényszerítette a gyulai várat védő török pasát arra, hogy a vár feladásáról tárgyaljon. A megkötött egyezmény értelmében a török sereg fegyveresen vonulhatott el a várból, a várat azonban és a várvédő hadiberendezéseket épségben kellett a felszaA tanulmány 1963-ban készült 49
