Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Válogatás Dedinszky Gyula írásaiból - Békéscsaba nemzetiségi története

Az 1945 utáni kor nemzetiségi képe városunkban a következő: Év Lélekszám Magyar % Szlovák % Román % 1949. 45.892 39.947 87,0 5.820 12,6 37 1960. 50.212 43.972 87,4 6.063 12,6 60

82 Amint látjuk, a románság - akár 37, akár 60 lélek - az ötvenezres lakosságú városban többé nem tekinthető tényezőnek. Viszont érdekes lehetne, hogy a fenti táblázaton kimutatott 11 év alatt a szlovák anyanyelvűek száma 243 lélekkel emelkedett. Azonban ez nem jelenti sem a szlovák elem természetes szaporodását, sem beköltözések révén történt valóságos erősödését. Ez a csekély számbeli eltérés pusztán - mondhatjuk úgy is, hogy - véletlen műve, abból a vacillálásból adódik, mely a békéscsabai szlovák eredetű lakosság egy részének sajátja, hogy t.i. maga sem tudja tulajdonképpen hova tartozik. A maga szempontjából egyformán tudja vállalni a magyarsághoz és a szlováksághoz való tartozást. 1960-ban sokan bizonyosan nem is emlékeztek már arra, hogy a tíz évvel azelőtti népszámlálásnál milyen anyanyelvűnek diktálták be magukat. - Sajnos, az 1970. évi népszámlálás városunkra vonatkozó anyanyelvi adatai még nem ismeretesek, de ha további pár száz lelkes eltérést mutatnak is majd - akár fölfelé, akár lefelé -, messzemenő következtetéseket nem vonhatunk el abból sem, mert az eliparosodott és az állandóan beköltöző magyar elem közbenjöttével is egyre gyorsabb tempóban magyarosodó mai Békéscsabán a szlovákság számszerű növekedésére nem lehet számítani. De hát mi is vajon ennek, a most már egyetlen nemzetiségünknek, a szlovákságnak a jelenlegi helyzete városunkban? A számszerű adatokat az előbb már láttuk: a népszámlálás alkalmából kimutatott 6.063 szlovák ajkú lakos az össznépesség 12,6 %-t jelenti. Ennek a nem jelentéktelen számú nemzetiségi kisebbségnek államunk az összes nyelvi jogokat biztosítja, a szlovák nyelv azonban mégis csak három fő területen érvényesül városunkban. Szlovákjaink anyanyelvüket elsősorban és legfőképpen a privát életben használják, a családban, de már ott sem a régi kizárólagossággal. A vegyes házasságok révén a családokba került magyar vők és menyek, no és az elmagyarosodott unokák kedvéért sok régi, patinás szlovák család vált kétnyelvűvé, vagy tért át teljesen a magyar nyelv otthoni használatára. - A másik terület, ahol a szlovák nyelvet használják, az iskolai oktatásnak egy szűk szektora: a Szlovák Tanítási Nyelvű Állami Általános Iskola és Gimnázium, ahol - mint láttuk - egyes tantárgyakat szlovák nyelven adnak elő s ahol az ifjúságnak gazdag szlovák könyvtár áll rendelkezésére. - A szlovák nyelv érvényesülésének harmadik területe az egyházi élet. A lakosságcseréig a r.k. egyházban is voltak szlovák nyelvű istentiszteletek, akkor azonban megszűntek. Ellenben megmaradtak az evangélikus egyházban, amely a lakosságcsere lebonyolódása után sem szüntette meg a szlovák nyelvű templomi szolgálatokat, sőt még csak nem is csökkentette azok számát. A városnak két evangélikus templomában minden hétköznap reggel van szlovák istentisztelet igehirdetéssel, vasárnaponként pedig bent a városban 3, a tanyákon 2, hetenként tehát összesen 17 szlovák 82 KSH I960. 3.t. 79. 37