Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Vidám Csaba
Csabai szólásformák, köszöntők 1) Csabai szólásformák A csábításról A régj világban is megtörtént, hogy itt, vagy amott, valaki valamelyik leányt vagy asszonyt elcsábította. Ez mindig nagy csemegének számított. Egyszer is, amikor egy ilyen esetet illő felháborodással tárgyaltak egymás között az asszonyok, pálcát törve a bajt okozó gavallér felett, megszólalt B. Dorka néni: Ach, vraj, pes nevezme, ak suka nedá! [Áh, a kankutya el nem veszi, ha a szuka nem adja.] Szintén csabai mondás K. városi főügyész volt, vallástalan ember. B. városi főmérnöknek mondta egyszer: - Ale Bandiko! preco ty chodís do kostola? [Ugyan Bandika! miért jársz te templomba?] - Nuz! [Hát!] - felelte az - lebo mi to nácim! [mert nekem az kell!] - Ale! [Ugyan!] - Mondja erre K. - ved sa ti knazi ovela sprostejsi, ako ty! [hiszen azok a papok sokkal butábbak mint te!] Egyszer aztán K. nagyon rosszul lett egy éjszaka. Azt hitte elpatkol. B. meglátogatta őt s a beteg akkor mondotta neki: - Bizony, majd meghaltam az éjjel s akkor eszembe jutott, hogy mégis csak jó annak, akinek van legalább egy szalmaszála, amibe ilyenkor megkapaszkodhatik. Mire B, így válaszolt: - Csakhogy a csabai szlovákoknak van egy mondásuk: Pozde pokáni ciniti, ked je smrt pri riti. [Késő a vezeklés, ha a halál a fenéknél van.] Miidry, ako ... [Okos, mint...] Csabán hallani, hogy valakire, aki nem nagy lumen, azt mondják: - MÚdry, ako Salamúnovo prasa. [Okos, mint Salamonok malaca.] Ennek a mondásnak azonban semmi köze sincs a híres bibliai királyhoz, a Bölcs Salamonhoz, hanem ez a mondás a csabai Salamonékról szól, akiknek egyszer egy oly buta malacuk volt, amelyik etetéskor mindig háttal állt oda a vályúhoz. Ved 1 to nácin [Hát az kell] A csabai szlovák ember beszélgetés során szereti használni ezeket a szavakat: - A ved* to na&n! [Hát az kell!] Mondja ezt, akár odaülik valamihez, akár nem. Egyszer bátya Gyuro találkozik az utcán bátya Palyoval: - Dobr£ deÜ! Gde si sa vybrav? [Jó napot! Hova indultál?] - Ale, tajden k stolárovi truhlu kupit, mamóka nán zomrely tej nőci. [Hát megyek az asztaloshoz koporsót venni, a nagymama az éjjel meghalt.] - A ved to na&n! [Hát az kell!] Volt rá az egyetlen megjegyzés. 322
