Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vidám Csaba

[Csak csecsemők - Ebben a városban nem látni egyetlen emlékművet sem. Nem született itt egy nagy ember sem? - Nem! Itt eddig csak csecsemők születtek!] Príkladná prvá zena Edon muz mav druhú zenu. Tá sa naveky bála, ze mu neuvarí dos? dobrvo. Preto naveky vefky pozor dávala. Raz sa preca uhodilo, ze záprazka prihorela. Zo strachon polozila misku na stov pred muza. Co ten teraz povie? Muz je, li&cou zaclera a ked sa dobre najedov, takto sa ozve: - Vidís', aj prvá zena mi naveky takvoto varievala' takvoto chutnvo. Mohla by si aj ty aj na druhy raz! [...] [Példaadó első feleség Egy férfinak már második felesége volt. Az asszony mindig félt, hogy nem tud elég jót főzni az urának. Ezért mindig nagyon igyekezett. Egyszer mégis megtörtént, hogy odaégett a rántás. Rettegve tette le a tálat a férje elé az asztalra. Mit fog az most mondani? A férfi eszik, mereget a kanalával és amikor jóllakott, így szólt: - Látod, az első feleségem is mindig ilyet főzött, ilyen finomat. Főzhetnél te is ilyet máskor is.] A nagyotmondó Dvaja Kii cez horu. Ked sa sretli, edon vraví druhymu: - Nejdi z tade, lebo son ja tan videv eno sto vlkov! - Á, ja ti to neverín! To by bolo vela. - Ale var, pätdesiafich bolo iste! - Neverín! Aj to je vela. - Okoló desat

1 ich bolo! - Ani teíko nemohlo by?. - Nuz, keÜko ich bolo ja to nevien, ale var, to son pocuv, ze tan vola£ zasus?alo! [...] [A nagyotmondó Ketten ballagtak az erdőben. Amikor találkoztak, mondja egyik a másiknak: - Ne menj arra, mert láttam ott vagy száz farkast! - Á, nem hiszem én azt! Sok volna az! - De ötven biztos volt! - Nem hiszem! Még az is sok. - Tízen lehettek! - Még annyi sem lehetett. - Hát mennyi lehetett én nem tudom, de ott valami susogást hallottam!] 321