Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vidám Csaba

- Noze, ukáz, ci sa dosf velkie? [Nocsak mutasd, vajon elég nagyok-e?] Az asszony kivesz egy jókorát, odanyújtja. Hűli letolja gatyáját s az uborkát a farkához illeszti: - Dosí malá. Aj moj je väcsi! [Elég kicsi. Még az enyém is nagyobb!] Azzal az uborkát visszadobja a szilkébe. - Fene teba Cigánskyho! [Fene egyen meg téged cigány!] Kiabál az asszony s utálkozva kiönti a szilkéből az összes uborkát a földre. Hűli szépen fölszedi, berakja a tarisznyába s diadalmasan viszi. Szétosztja társainak. Mikor már mind megették, csendesen megszólal: - Iba to nevien, ken ste zedli tú uharku, co son si k ceceru prirovnav. [Csak azt nem tudom, melyikőtök ette meg azt az uborkát, amit a fütyimhez mértem.] De azzal már - iszkiri! - szalad is, aznap nem is mert a bandába állni. [...] Amivel a csabai nép szórakozott Csaba vidám arcához - érzésem szerint - nemcsak az eddig tárgyaltakhoz hasonló anekdotikus történetek tartoznak, hanem mindaz, amiben ennek a népnek a jókedve kifejezésre jutott, vagyis "Amivel a csabai nép szórakozott". Mert Csaba lakói - egészen természetesen - nem üldögéltek savanyú képpel, kókadozva abban a korban sem, amikor még nem volt színház, mozi, eszpresszó vagy klub a városban, hanem tudtak jókedvűek lenni, szórakozni a maguk egyszerű életkörülményei között is. Ennek a szórakozásnak két fő formája volt. Egyfelől a különféle játékok, másfelől és főképpen a mesék. 1) Játékok [...] Névadó játékok Nem is olyan régen az oláh templom környéke még beépítetlen volt. A gyepen játszottak a gyerekek. Ki tud nagyobbat ugrani. Az egyik Valent gyerek volt a legügyesebb. Ugrott mint a bolha. így kapta ő és leszármazottai is a "Valent-Blcha" nevet. - Lakodalmakon a legények ügyességpróbája volt: ki tud helyből magasabb asztalra felugrani. A győztes Fábián fiú így szerezte meg magának, utódainak a máig is meglévő Fábián-Zajac [Fábián-Nyúl] nevet. 2) Mesék Hosszú, sötét téli estéken, városban és a tanyákon ugyan mivel szórakozhatott volna könnyebben az egyszerű nép, mint mesék mondásával és hallgatásával. Csabán is voltak minden időben jókedvű és tehetséges mesélők, akik körül gyakran összegyülekezett a hálás hallgatóság. Ma is él még két ilyen mesemondó. Az egyik Gyeraj Mihály, volt gazdálkodó, ny. tsz tag, egy időben az evangéükus egyház 315