Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vidám Csaba

Hej, ale tá sobota, Z vsetkych bied ma vymotá! Nevdychám viae, nestenem: K frajerke sa soberiem. Sotva prejdú vecere, Uz zaklopem na dvere; Milá vraví: "Prejdi k nám!" A ja hned jej zaspievam: v - Suhaj som ja z Mederu, Svátim kazdú nedelu, Ale v tyzdni kazdy den Roboticku obídem... (Ján Gerci) Luther Jaminában Zászkaliczky Péter három évi csabai káplánkodás után Csabdiba, Dunántúlra került lelkésznek. Egyik szórványában egy csabai származású családra bukkan. Beszélgetnek, főként a már régebben elhagyott, kedves, szép Békéscsabáról folyik a szó. Az emlékek felidézése során az asszony dicsekedve említi, hogy őket 1926-ban Luther Márton eskette Jaminában. Zászkaliczky a rá jellemző szelídséggel mondja, hogy az nem valószínű, de az asszony csak tovább erősködik. - Abban az időben Linder László volt Jaminában a lelkész - mondja Zászkaliczky -, ő eskethette magukat. A nő meglepődik s most már visszakozásra készen mondja: - Valóban lehet, hogy Linder volt! De akkor honnan ismerem azt a nevet, hogy Luther Márton? Hűli a uharke [Hűli és az uborkák] Hűli cigány volt. Nem közönséges cigány, sőt, olyan ritka a cigányok között, mint a hollók között a fehér. Huü ti. dolgozott. Kapált, kaszált s általában végzett mindenfajta mezei munkát. A tapasztást megvetette, a vályogverést is. Egy nyáron a kígyósi uradalomba szegődött másokkal együtt részes aratónak és cséplőnek. Pokoli hőség volt. Délben szalonnáznak. Azt mondja az egyik arató: - Dobrie by bole málo uharky! [Jó lenne egy kis uborka!] A béres asszonyok a majorban egy krajcárjával árulták a kovászos uborkát. - Huü! Dones nám uharky! [Hűli! Hozz nekünk uborkát!] Parancsolja a bandagazda. Összerakják a krajcárokat. Huü veszi a tarisznyát. Elég messze voltak a majortól. Csurom vizesen ér be. - Zene! máte málo uhárek? [Asszonyok, van egy kis uborkátok?] Kijönnek az asszonyok, mindegyik a magáét dicséri. Az egyik pitvarban megállapodik. Az asszony kezében egy uborkával telt nagy szűke. Hej, de az a szombat, Minden bajomból talpra állít! Nem súhajtok, nem jajgatok többet: Szeretőmhöz indulok. Aüghogy múlik a vacsora, Már zörgetek az ablakán; A kedves mondja: "Gyere be!" S én rögtön eléneklem neki: Megyeri legény vagyok, Éltetem az összes vasárnapot, De a héten minden nap A munkát kerülöm... 314