Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vidám Csaba

gyülekezetet, a közgyűlés bepanaszolta nála Zajacz Dániel segédlelkészt a június 19-én tartott nagytemplomi prédikációja miatt, amelyben ilyen szavakat használt: Kolomposi, korhelyi, bludári [kolomposok, korhelyek, csavargók] stb. stb., amivel súlyosan megsértette a híveket. Megbüntetését kérték. A püspök végighallgatta a panaszt, megígérte, hogy igazságot fog szolgáltatni, csak azt kérte a közgyűléstől, engedtessék meg neki, hogy ítéletét a káplánnal ne itt, a nagy nyilvánosság előtt, hanem néhány gyülekezeti vezető jelenlétében külön közölhesse. A gyűlés a püspök kéréséhez hozzájárult. Másnap a püspök, miután előzőleg lelkiismeretesen áttanulmányozta az inkriminált prédikációt, maga elé hivatta Zajacz Dániel káplánt s az alábbi ítéletet hozta (idézet az egykori presbiteri jegyzőkönyvből): "Kázen táto velice dobre vibavená jest, takze, od takového kazatele, kteri^by jiz tricet roku své povoláni vikonával, lépeji by se vihledávaf nemohla, a proto zaslúzlla by, aby né Cernidlem, nibrz Zlatima Literami vitlacená byla ..." [Nagyon jól megírt prédikáció ez, tehát ennél a prédikátornál, aki még harminc évig végzi eme munkáját, jobbat találni nem lehet. Ezért megérdemelné prédikációja, hogy azt nem tintával, hanem arany betűvel nyomtassák ki.] Popel a lejno Roku 1842. chcel inspektor cirkvi a správca cabianského panstva, Jakub Steiner, aby Cabania prijali miesto Tranosciusa vtedy vy&y novy Spevník, ktory chcel byf opravou Tranosciusa. Steinera podporovali aj farári, ale presbiteri sa jednohlasne osved&li, ze sa oni Tranosciusa neopustia. A ked Steiner im pripomínal, ze v Tranosciuse sú mnohé zastralé vyrazy, ktoré na£im lepSími zamenií, tak napríklad, ze sme my ludia len "popel a lejno", ozval sa jeden stary presbiter: - Pán Inspektor! nech nebudú tak pisny, veru nás stary Tranoscius má pravdu, ze sme my len popel a lejno! [...] [Hamu és trágya 1842-ben Steiner Jakab, a csabai egyház felügyelője és a csabai uradalom jószágkormányzója szerette volna, hogy a csabaiak a Tranoscius helyett fogadják el az akkor megjelentetett új Énekeskönyvet (Spevník),* amely a Tranoscius javítása, kiigazítása akart lenni. Steinert támogatták a lelkészek is, de a presbiterek egyhangúan hitet tettek a Tranoscius mellett. Amikor Steiner megemlítette nekik, hogy a Tranosciusban sok olyan elavult kifejezés van, amit jobbakkal kell felcserélni, mint például, hogy mi csak "hamu és trágya" emberek vagyunk, megszólalt az egyik öreg presbiter: - Felügyelő Úr! Ne legyen csak olyan büszke, mert bizony a mi öreg Tranosciusunknak igaza van, hogy mi csak hamu és trágya vagyunk!] Nehéz választás A vétkesek (1848 előtt) háromféleképpen büntettettek. Vagy kalodába zárattak, vagy pénzbírságot fizettek, vagy megverettek, mégpedig a férfiak bottal, a nők korbáccsal. A botütés egy forintot ért, legalábbis sokszor előfordul a városi protodollumban ez az alternatíva: "Alebo 12 zlatych, alebo 12 palic". [Vagy 12 arany, vagy 12 bot.] Nehéz 290