Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Adalékok Békéscsaba szociális és kulturális történetéhez

mellett kardoskodtak. E két nézet és igény igen hevesen csapott össze, kissé fenyegette az egész jószándékú iskolafejlesztési akció sikerét is, ezért Szeberényi oly iskolatípus megvalósítását javasolta, amelyik a mindkét, egymással szemben álló párt igényeit legalább bizonyos fokig - kielégítheti, ez az iskolatípus pedig az al reál gimnázium. A teljes gimnázium alapítását Szeberényi helytelenítette, mert úgy látta, hogy annak nem lennének elegendő számban tanulói, amiatt, hogy a Békéscsabán legnépesebb társadalmi réteg, a földmíves gazdaréteg nem adná gyermekeit ily iskolába. Ez Szeberényinél nem képzelődés dolga volt, hanem tényekre alapozta nézetét, hiszen a már eddig fennállott, egyházi pártfogás alatt álló magán-gimnáziumnak is mind a harmadik, mind pedig a negyedik osztályába mindössze 2-2 gazdafiú járt.

46 De nem helyeselte Szeberényi a polgári iskola alapítását sem, amit túl kevésnek ítélt. Szerinte ugyanis "a polgári iskola szorosan vett értelemben semmi egyéb, mint felső népiskolai osztály s czíme keletkezett a k. [irályi] szabad városokban, ahol a polgárságnak e megnevezés inkább tetszett s hízelgett, mint a népiskolai elemi felsőbb osztály".

47 A reálgimnáziumi típust - amelyet Németországban látott - Szeberényi a legalkalmasabbnak találta ily "vegyes igényű város" számára, amilyen Békéscsaba is, mert ez részben megfelelő alapot nyújt a továbbtanulni vágyóknak, másrészt kielégíti azokat is, akik gyakorlati pályákra készülnek, mivel ők a latin nyelv helyett reáltárgyakban: számtan, rajz stb. nyerhetnek alaposabb oktatást. A másik nem kevésbé fontos kérdés, amellyel Szeberényi alreálgimnáziumi tervének bevezetőjében foglalkozik: a megalapítandó új tanintézet tanítási nyelvének a meghatározása. Ő a maga részéről az iskolát kétnyelvűnek képzeli el. A szlovák ajkú tanulók az első két osztályban szlovák nyelven is és magyar nyelven is tanulnának és csak a harmadik és negyedik osztályban válnék az oktatás tisztán magyar nyelvűvé. Szeberényi jól tudta, hogy ezzel a nézetével igen kényes, érzékeny pontot érint s magát gyanúsításnak is kiteszi, ezért előre bocsátja: "ünnepélyes óvást teszek az ellen, mintha én a magyar nyelv megtanulása ellen akadályt gördíteni igyekezném ,.."

48 Ennek előrebocsátása után több érvvel is alátámasztja álláspontját. Szerinte a gazdaszülők gyermekei azért nem iratkoznak a gimnáziumba, mert szlovák elemi iskolába járva, a magyar nyelvet nem bírják annyira, hogy a nehezebb gimnáziumi tananyaggal megbirkózhatnának. Szeberényi véleménye szerint az alreálgimnáziumnak sem lesz elegendő tanulója, ha a tanítás nyelve kezdettől fogva és teljesen magyar lesz. Mondhatná valaki, hogy e nehézséget azzal lehetne a legkönnyebben kiküszöbölni, ha már a népiskolák is magyar tannyelvűekké tétetnének. Szeberényi ezt sem tartja járható útnak. Mint írja: "A népiskolában az olvasáson felül minden erőltetését a magyarosításnak haszontalan időveszteségnek tartom, s meg vagyok győződve, hogy miként a spanyolokat egynyelvűségük boldogokká, egyértelműekké s míveltebbekké nem tette, úgy szinte a mi feladatunk inkább magyar érzelművé tenni, mint' magyar nyelvűvé ... A népre vonatkozó közhasznú ismereteket ... sikeresebben terjeszthetni 40 Szeberényi Gusztáv tervezete - 6. 47 Uo. 48 Uo.7. 248