Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Adalékok Békéscsaba szociális és kulturális történetéhez

4. Számoltatás. 5. Éneklés - minden osztállyal egyetemben. A második osztályban: 1. Vallás és erkölcstan. Kis Káté, bibliai történetek. 2. Gondolkozási gyakorlatok. 3. Olvasási gyakorlatok (történelem). 4. Számtan, fejben és számokkal. 5. Szépírás, kapcsolatban a helyesírással. 6. Földrajz elemei. Ének. A harmadik osztályban ugyan azon tanok - a természet története hozzáadásával koruk s haladásukhoz mért bővítéssel". A következő téma, az "óra s leczke tartás rendje", lényegében véve a tanmenettel és tanrenddel összefüggő kérdések. Ezen a téren is tapasztalhatott Szeberényi visszásságokat. A tanítók kényük-kedvük szerint váltogatták tanításuk során a tantárgyakat s nem mindegyikük tűzte maga elé már tanév kezdetén az elérendő célt: a megtanulandó tananyag mennyiséget. Ez természetesen nagyon esetlegessé tette az iskola munkáját. A Vezéreszmék éppen ezért ezen a téren is nagyobb rendet és lelkiismeretességet követelt. "Egy a célhoz vezető óra s leczke tartás rendje fő feltétele az iskoláztatás sikerének. Rendnek kell lenni, különben a bizonytalanból mindig újra kiindulva a tanító belebonyolódik s nem tud kiigazodni. A leczke s órák rendi vezéreszmék a következendők: 1. A tanító személyes tanítása lehetőleg aránylag legyen az osztályok közt elosztva. 2. Azon tanokra, melyek a tanítványok fokozati képességüknél fogva legfontosabbak, a legtöbb idő fordítandó. Úgy - teszem - a vallástan, magában véve a legfontosabb -, az első osztályúakra nézve azonban az olvasásra több idő fordítandó: mivel ezen eszköz által amarra elékészíttetnek! 3. Az inkább fárasztó tárgyak könnyebbekkel felváltandók. 4. Minden tantárgynak azon idő s óra tűzessék ki, mely annak legalkalmatosb. A délelőtt s délutániak." * * * Az eddigiek során is láthattuk már, hogy Szeberényi e Vezéreszmékben nem egyszerűen rideg iskolaszervezeti tételeket közöl a tanítókkal, nevezetesen hogy milyen legyen az osztályfelépítés, mik legyenek a tantárgyak és milyen szerepe van munkájukban a pontos órarendnek, hanem minden egyes pontnál módszertani tanácsokkal is szolgál. Ezt teszi iratának a végén is a következő passzusokban: "A vallástannál a legfőbb nem az, hogy a gyermekek könyv nélkül sokat tanuljanak, de hogy a tanító maga vallásos ihlettől áthatott s megtelt legyen. A bibliai történeteket a tanító könyv nélkül, a gyermekek által könnyen megérthető nyelven adja elő és kérdezősködések által meggyőződjék, hogy megértetett." [...] 246