Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Adalékok Békéscsaba szociális és kulturális történetéhez

kérdésben. Levelében a következőket írja: "Nem lehet tagadni, hogy a békéscsabai ev. egyház felügyelete alatt álló, jelenleg 12 tanyai és pusztai privát jellegű népiskolák nem felelnek meg mindenben a közoktatásról szóló hazai törvény követelményeinek, amennyiben először: azoknak vezetői nem diplomatikus [így!] egyének, hanem csak képzettebb iparosok vagy földmívesek; s amennyiben másodszor nem tanítják mindazon tárgyakat, melyeket a hazai törvény a népiskolától követel." Ez általános beismerés után mégis védelmébe veszi a zugiskolákat és indokolja fenntartásuk szükségességét. "A csabai tanyai és pusztai ev. iskolák a városhoz 2-4 órányi távolságban fekszenek, elszórtan a csabai 6 négyzetmérföldet tevő határterületen, a szélrózsa minden irányában. A tanítványok száma egyre másra 450-re rúg." Azzal kapcsolatban, hogy a tanyai iskolák tananyagából némely tantárgyak teljesen hiányoznak, a nagy tudású, felvilágosult, népét szerető Haan Lajos egészen meghökkentő s csakis a kor felfogásával magyarázható mentséget keres. Nevezetesen arra hivatkozik, hogy a tanyai iskolák tanulói nyugodtan meglesznek a földrajz, történelem, természetrajz és alkotmánytan tanulása nélkül, mert hiszen rájuk úgy sem vár más hivatás az életben, mint az, hogy idővel kocsisok, béresek, dohánykertészek váljanak belőlük. A tanyai iskolák és tanítói lakások építését abban az időben még értelmetlennek tartja Haan, mert a tanyák lakói, a béresek és dohánykertészek sokszor változtatják gazdáikat és lakóhelyüket s nem egyszer megtörtént, hogy a határ valamely pontján létesült iskolát alig néhány év múlva a tanítónak már 50-60 tanyával odébb kellett megszerveznie. A döntő érvet a zugiskolai rendszer mellett Haan mégis a gyülekezet anyagi nehézségeiben látja. Az evangélikus egyház lélekszáma Békéscsabán tíz év alatt - a kolera ellenére is - 2352 lélekkel, köztük 744 iskoláskorú gyermekkel növekedett, ami azt jelenti, hogy az egyháznak minden tíz évben legalább három új iskolát kellene építenie és három új tanító fizetéséről kellene gondoskodnia. Ezt pedig az egyház nem képes teljesíteni. Majd a következőkben foglalja össze álláspontját: "Ismerve egyházam financiális állapotját, ismerve annak budgetjét, meg vagyok győződve arról, hogy ha a N[agy]mélt. Ministerium a tanyai és pusztai iskolák rendszeresítését is forcírozni fogná, az egyház kénytelen volna valamennyi pusztai és tanyai iskoláit feloszlatni. De hogy aztán lehetséges volna é az azokba járó 450 gyermekeket, kik többnyire vagyontalan béresek és tanyások gyermekei, arra szorítani, hogy gyermekeiket 2-4 órai távolságból a városi iskolákba járassák, az már oly kérdés, melyre tagadólag vagyok kénytelen válaszolni." Úgy látszik, hogy ez érvek hatására az állami tanügyi hatóságok valamennyire engedtek álláspontjuk merevségéből, legalább is tény, hogy a zugiskolák néhánya még további egy évtizeden át fennmaradhatott és működhetett. Viszont az is tény, hogy más esetekben a megyei hatóság erélyes intézkedéseket foganatosított. így pl. a békéscsabai evangélikus egyház halasztás kérésére Jancsovics Pál alispán 1885. október 12-én kelt 1313. számú végzésében azzal válaszol, hogy "folyamadó csabai ágh.ev. egyház kérelmének hely nem adhatván, utasíttatnak úgy a gyulai, mint a csabai járások szolgabírái, hogy a f.é. 639. számú végzéssel bezáratni rendelt tanyai 241