Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Paraszthonoráciorok a békéscsabai evangélikus egyházban

lassú menetben előbb a templomba ment a reggeli szlovák istentiszteletre; majd a templomból ugyanúgy, lassú gyalogmenetben kimentek a temetőbe, a sírhoz. Itt a sztarejsi utalt a húsvéti asszonyok temetőjárására, hogy az ő példájukra most íme, ez a család is kijött elhunyt szerette sírjához, kifejezte feltámadásba vetett hitét. A temetőből a résztvevők újra visszamentek a gyászházhoz, ahol rendszerint ebéddel várták őket. Ez volt a tulajdonképpeni halotti tor, melyet a sztarejsi vezetett be és fejezett be énekléssel, imádsággal, köszönő szavakkal. A temetést követő legközelebbi vasárnap a család mégegyszer elment együtt a templomba. A sztarejsi temetéssel kapcsolatos szolgálata ilyenformán 3-4 napos elfoglaltságot jelentett. Valóban megszolgálta tiszteletdíját. * * * [...] A sztarejsik "szabad-tisztséget" töltöttek be, hiszen őket senki nem választotta, szolgálattal meg nem bízta, az erre alkalmas funkcionáriusok úgy nőttek ki a gyülekezet társadalmából s végezték szolgálatukat, ahogy tudták. De éppen ebből folyóan elég nagy tarkaság is jellemezte ezt a szolgálatot. A gyülekezet képviselőtestülete éppen ezért 1934-ben szabályozta a sztarejsi kérdést. Határozatban kimondotta, hogy nem érintve az addig szolgált sztarejsik szerzett jogait, a jövőben sztarejsi csak a 30. életévét betöltött, feddhetetlen életű, keresztyén érzületű, nős egyháztag lehet, aki elvégzi a számukra tartandó sztarejsiképzőtanfolyamot és ott szerzett ismereteiről számot ad, vagyis vizsgát tesz az iskolaszék előtt. A működési engedélyt is a képviselőtestület adta ki számukra.

34 E határozat meghozatala óta a gyülekezetben három ízben volt ilyen sztár ejsiképző tanfolyam, melyeken hattól harmincig terjedő létszámban vettek részt a jelöltek. Ezekből sokan lemorzsolódtak, a hívek nem vették igénybe szolgálatukat. A jelenleg is működő sztarejsik, egy kivételével, már mindnyájan elvégezték a tanfolyamot, tehát egyházi nevelésűek. Talán nagyobb a rend, az egyöntetűség a mai sztarejsi szolgálatban, de e munka eredeti népi jellege ezzel meg is szűnt. A mai helyzet Az eddigiek során láthattuk, hogy mennyire kiterjedt volt a laikus, sőt kifejezetten a paraszti elem részvétele a békéscsabai evangélikus egyház vezetésében, szolgálatában, így volt ez a múltban. Ma a helyzet már merőben más. Más elsősorban azért, mert Békéscsaba megszűnt parasztváros lenni. A lakosságnak már csak kisebbik része földmíves. Másrészt pedig a földmíves lakosság körében is - természetesenmegszűnt az a gazdaréteg, mely vagyoni súlyánál fogva uralkodó volt az egyházban s valósággal "parasztköztársaságot" teremtett a gyülekezetből. Változásnak kellett bekövetkeznie a gyülekezetvezetés módjában azért is, mert megszűnvén a magánvagyonok, ma már senki sincs abban a helyzetben, hogy évi 50-80 forint, vagy korona tiszteletdíjért egész embert igénylő szolgálatot lásson el éveken keresztül. Képv. jkv. 1934. jan. 8.- 226. p. 206