Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Paraszthonoráciorok a békéscsabai evangélikus egyházban

Megszűntek az egyháznál is a tiszteletbeli állások és a munkát a gondnoki hivatalban is fizetett alkalmazottak végzik. Gondnoka, kurátora még van ugyan az egyháznak, nyugdíjas tsz-tag, aki inkább csak a gazdasáfár erősen lecsökkent munkáját látja el havi 500 forintért,, félnapi szolgálatban. A sáfári tisztség teljesen megszűnt. Bent a városban is és Erzsébethelyen is egyegy fizetett női munkaerő látja el az irodai teendőket, akik emellett az orgonistakántori feladatokat is elvégzik. Nincsenek többé tizedesek sem. Az egyház nem termel bort, nem szed és nem raktároz adóbúzát, nem kell kísérgetni az "egyházi végrehajtót" sem, hiszen az egyházfenntartási járulék fizetése teljesen önkéntes, senkit sem szükséges reászorítani. Nincs szükség custosokra sem, akik a nagytemplomi szlovák istentiszteleteken fegyelmezték a fiatalokat. A megmagyarosodott Csabán szlovák istentiszteletre már csak öregek járnak, akiket nem kell pálcával serkenteni a rendes magaviseletre. Megszűnt a külön egyházfi- tisztség is, munkájukat elvégzik a harangozok. Érintetlenül megvan azonban a gyülekezeti másodfelügyelőség és a tanyaköri gondnoki tisztség. A tanyaköri kurátorok továbbra is szorgalmasan előkészítik a külterületi istentiszteleteket, hívogatják a híveket, öltöztetik a katedraoltárt, meggyújtják és eloltják az oltári gyertyákat s hűségesen kiisszák továbbra is a kehelyből a maradék úrvacsorai bort. És tovább folytatják szolgálatukat a gyülekezetben a "pán sztarejsik" is, dirigálják a jókedvű lakodalmi népet, legfőképpen azonban virrasztanak az elhunytak felett s régi énekekkel vigasztalják a visszamaradt gyászolókat. Az e zárófejezetben felvázolt, bekövetkezett nagy változások - gondolom eléggé indokolják e dolgozat megírását. Legalább az emlékük maradjon meg az egykor oly büszke, derék, önzetlenül szolgáló és városszerte tisztelt egyházkormányzó paraszti tisztségviselőknek. 207