Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Paraszthonoráciorok a békéscsabai evangélikus egyházban
közül az egyiknek a belső oldalán valamilyen bibliai tárgyú vésett szimbólum található. Mindkét lap hosszú vaskarban, szárban folytatódik. Sütéskor a folyékony tésztát az egyik lap belső oldalára öntik, a fogók segítségével a két lapot szorosan összezárják, az egészen vékonyra lapított tészta a két forró vaslap között pillatanok alatt megsül. Az egyik lapba vésett szimbólum is az ostyán szépen kirajzolódik. Ekkor még tenyérnyi nagyságú ez az ostya. A felszereléshez éppen ezért egy külön, pogácsaszaggatóhoz hasonló masszív, éles, nyeles vas kivágó is tartozik, amely képes a szárazra sült, kemény ostyalapokból az úrvacsoránál használt apró, kerek ostyákat kivágni. Más gyülekezetekben az ostyasütő kántor, vagy egyházfi a tenyérnyi nagyságú, esetleg csőalakúvá tekert ostyákat árusította is, esetleg a gyülekezet előkelőbb családjainak nagy ünnepek előtt ajándékul vitt belőlük, amiért azonban mindig kapott valamilyen jutalmat, s így az ostyasütés számára mellékes jövedelmet is biztosított. - Békéscsabán ilyen üzletszerű ostyaterjesztésről nem tudunk. Egy-egy kántortanító, illetve 1855. évtől az egyházfiak az ostyasütésért a gyülekezettől 2-2 köböl lisztet és 2-2 öl tűzifát kaptak fizetségül. 27 Mivel az egyházfiak fizetése nem volt valami nagy, inkább csak a család kenyerét biztosította, ezért később szokásba jött kis-, helyesebben törpeiparosok választása e tisztségre, akik (cipész-, szabóiparukat) otthon folytatták. Mivel az egyházfi hétköznap a reggeli istentisztelet utáni templomzárással, esetleg hivatalos levelek postára vitelével de. 10, 11 óra tájban szolgálatát befejezte s mivel minden második hete szabad volt, ez egyházi elfoglaltsága mellett bőven volt ideje szakmája szerinti munkával is foglalkozni. így a kétfelől származó bevétel csak elegendő lett a család eltartásához. Az 1940-es években szolgált két egyházfi közül az egyik, Szikora János, szabó, a másik, Lipták Dániel pedig csizmadia volt. A custosok 28 Különleges egyházi tisztség volt a csabai evangélikusoknál a custosság. A custosok lényegében templomi rendfenntartók voltak. Mivel a nagytemplom 3.000 főnyi gyülekezet befogadására képes s mivel az ilyen tömegben sok minden rendetlenség előadhatja magát, nem volt fölösleges az állandó közvetlen felügyelet, különösen is a felnőtt ifjúság körében. Szlovák istentiszteleteken a legények helye a 800 személyes második kóruson volt, a lányok pedig az oltár körül és a padsorok között állottak. Egyegy nagy ünnepi istentiszteleten, de akár vasárnap is több száz legény és leány volt a templomban. A lányok nagy kísértése volt a prédikáció alatti beszélgetés, nevetgélés, a legények pedig nem egyszer lökdösődtek, dulakodtak a kóruson, vagy a földszinti, álló lányokra megjegyzéseket téve zavarhatták a gyülekezet áhítatát. így hát elsősorban e kétnembeli ifjúságra kellett ügyelni. Ezt a felügyeletet látták el a custosok. A legények kórusán számukra külön kiképzett támlás székek, ülőhelyek voltak fenntartva, mindkét hosszanti oldalon 5-5, a rövid oldalakon 2-2, összesen tehát 14 támlás ülés, melyek ma is megvannak még. A Uo. 1855. mára 22.- 35. p. Gyeraj; Sztankó 200
