Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Paraszthonoráciorok a békéscsabai evangélikus egyházban

Pl. a sírásóság vonalán valóságos sírásó dinasztiák alakultak ki, az apa a fiának, vagy após a vejének adta át a szolgálatot, ilyenkor könnyű dolga volt a gondnoknak a személy megválasztásánál.

8 Mivel - mint már említés történt róla - a gondnok az egyházközség pénztárosa, vagyonkezelője is volt, hatalmas értékek fordultak meg kezén. Csak példaképpen említem meg, hogy pl. az 1895. évben az egyház bevételezett 105.219,- Ft-t készpénzben, ezenkívül 4.219 mázsa búzát és az 1896. évben 51.665 liter bort természetben.

9 így aztán érthető, hogy a gyülekezet a gondnokot minden esetben a házzal és földingatlannal rendelkező vagyonosabb tagjai közül választotta. Lehetett ebben szerepe a fokozatosan kifejlődő gazdagőgnek is (my lepsí gazdovia, azaz: mi jobb gazdák!), a főbb és természetesebb indok mégis az volt: olyan vagyonkezelőt állítani a gyülekezet élére, akinél a fedezet, a garancia is megvan esetleges hűtlen vagyonkezelés, vagy súlyosabb tévedésekből származó kár megtérítésére. És ez nem is volt indokolatlan óvatoskodás, akadt példa a tévedésekre és a hűtlen vagyonkezelésre is. így pl. 1891-ben Ónodi János kurátor 199 liter pálinkával nem tudott elszámolni. A presbitérium ebből a hiányból 99 litert leírt ugyan azzal a meggondolással, hogy ennyi az "egyházi szükséglet" kielégítésére, azaz belső fogyasztás címén is elfogyhatott, azonban kerek 100 liter pálinka árának megtérítésére határozatban kötelezte a gondnokot.

10 E hatalmas igazgatási és vagyonkezelési munkában - igaz - elég kiterjedt segítőgárda állt a kurátor rendelkezésére. Bent a hivatalban a számvevő, az egyházi jegyző, az adózó hívek nyilvántartója, egy gazdasáfár, öt adószedő sáfár, akik emellett a pince és magtár kezelés, a temetkezési ügyintézés stb. külön reszortjait is ellátták. E nagyarányú "besegítés" ellenére is azonban az iskolázatlan, legfeljebb hat elemi iskolai osztályt végzett kurátorok nagyon elismerésre méltó, szinte emberfeletti munkát produkáltak és tegyük hozzá: lényegében ingyen, mert a régi időkben az 50-80 forint, a pengős világban a 300-350 Pengő évi tiszteletdíj nem volt az elvégzett munkáért járó fizetésnek tekinthető, tiszteletdíj volt csupán, arra sem elegendő, hogy a kurátor az otthon mulasztott munkájának elvégzésére felfogadott bérest fizethesse vele. Mégis az egyházgondnoki, a kurátori tisztség elnyerése a csabai evangélikus gazda vágyálmai közé tartozott. Aspiráns mindig akadt bőven, pártok is alakultak, s a gyülekezet életének egyik legtöbb érdeklődéssel kísért, évenként visszatérő eseménye volt a gondnokválasztás. A lelépő gondnok maga helyett egy jelöltet állított, a presbitérium e mellé újabb négyet jelölt. A választást a képviselőtestület ejtette meg s a szavazás az ügy fontosságára és kényes voltára tekintettel rendszerint titkosan történt. Az 1898. évre szóló gondnokválasztás részletes eredménye pl. a következő volt: Kovács Sz. Ádám 37 Kitka György 17 Aradszki Pál 9 Salamun János 3 Laczó N. András 1 szavazatot kapott. Kerepeczky Számvizsgáló bizottsági jkv. 1896. febr. 6. - Bes. Ev. Lt. Presb. jkv. 1891. ápr. 23.- 10/b. 192