Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlovákok népi életében, népi elemek vallásosságukban
a szekták tevékenységéből. Mivel ezek megtámadták az egyház egyes alapvető tantételeit, sok, eddig közönyös egyháztagban is fölmerült a kérdés: Mi az igazság? és hol is hát az igazság? Sok családban előkeresték a mestergerendán, vagy már a padláson porosodó régi áhitatossági könyveket, a bibliát, a prédikációsköteteket és tanulmányozni kezdték őket. A századfordulón a békéscsabai evangélikus hívek körében valóságos olvasási láz uralkodott el. Magányosan és csoportosan tanulmányozták az egyes írásmagyarázati könyveket, tanyákon egy-egy "bibliás"-nak nevezett, szentírást értő egyháztag házában vasárnapról vasárnapra valóságos kis gyülekezet jött létre az apák hitének jobb megismerése, lelkiépülés céljából. S mivel egy-egy szemükben értékes, régi kiadású könyv már nem volt kapható, akadtak egyszerű parasztemberek, akik az ilyen könyveket saját költségükön utánnyomatták, hogy ők maguk, de meg sokan mások is olvashassák őket. Ez a feltámadt olvasási kedv, könyvszeretet részben a szekták terjedésének volt köszönhető és a szekták tagadhatatlan jó hatása volt a csabai népre az is, hogy szigorú erkölcsi magatartást követelő elveikkel (nem tűrték meg maguk között a részegeskedést, a paráznaságot, az élvezethajhászó életmódot) nemesebbé vált nem egy evangélikus család élete is. (A szerző megjegyzése: Az e fejezetben közölt, a békéscsabai evangélikus gyülekezetre vonatkozó adatokat az egyházi jegyző- és anyakönyvekből merítettem, az egyes szektás közösségekre vonatkozó ismeretanyagot e közösségek lelkészei, prédikátorai bocsátották nagyon készségesen rendelkezésemre, amikor 1960-ban személyesen kerestem fel őket.) Fegyelmezés Fegyelem nélkül nem lehet meg egyetlen emberi közösség sem. A fegyelemre szükség van nemcsak a katonaságnál, nemcsak a családban, az iskolában, de szükség van rá az egyházi életben is. Mi most elsősorban az egyházfegyelemről szólunk, amint az megmutatkozott a békéscsabai evangélikus gyülekezetben. Hivatalosan 1718 Békéscsaba újraalapításának az időpontja. De ez csak azt jelenti, hogy akkor érkeztek ide a Felvidékről az első telepesek. A levándorlás folyamata azonban a következő évtizedekben is tovább tartott, 1740-ben már kb. 2.700 volt az új Békéscsaba lélekszáma. Ez a több, mint száz helységből összeverődött nép érthetően vegyes és ugyancsak százfelé húzó, kavargó, viszálykodó tömeg volt, rengeteg hibával, erkölcsi fogyatékossággal. Nagyon kellett egy erős kéz, mely ezt az embermasszát összedolgozza, egybe kovácsolja. Ezt a feladatot végezte el eredményesen a község új papja, Tessedik Sámuel, aki 1744-ben lett az evangélikus gyülekezet lelkésze és aki Haan Lajos találó megállapítása szerint "a sok fejet egy kalap alá szorította", azaz a sokszínű, széthúzó, egymással is hadakozó sokaságból az egységes, erkölcsös, példás életet folytató csabai népet kialakította. Tessedik ezt a nagyszerű munkát nem könnyen vihette véghez, hanem szeretete mellett nagy szigorúsággal és az egyházfegyelem következetes alkalmazásával. "Mindjárt hivatalába léptekor összehívta a' népnek véneit s Csabának rendetlen állapotját eleven színekkel szemök elé rajzolván, egyszersmind egy általa kidolgozott 183
