Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlovákok népi életében, népi elemek vallásosságukban

Az emberek egymáshoz való viszonya Egy népre, vagy akárcsak egy-egy faluközösségre nemcsak tagjainak a szorgalma, erkölcsi felfogása, műveltsége a jellemző, hanem másokhoz való viszonyulása, az emberek egymás iránti magatartása is. A békéscsabai -annak idején zömében evangélikus szlovák- társadalom kissé talán idealizált képét rajzolta meg Haan Lajos. Szerinte a csabai nép józanságáról volt ismert, korhely kevés akadt közötte, az ő korában csabai embert ritkán lehetett találni a megyei börtönben. Nagyobb bűn, lopás, pláne rablás ritkán fordult elő a városban, s ha mégis, azt többnyire idegenek követték el. Veszekedni sem szerettek a csabaiak. Békés, nyugodt természetükről voltak ismeretesek. Lakodalmakban, disznótorokban szívesen mulattak, ilyenkor nagy lármát is csaptak, de veszekedésekről, bicskázásokról, ami egyes más vidékeken napirenden volt, hallgat a krónika.

30 Az embereknek egymáshoz való viszonyulását vizsgálva, figyelmünkkel a legalapvetőbb emberi közösség, a család felé fordulunk. Milyen volt valamikor a békéscsabai szlovák család? Talán legjobb, ha e vonatkozásban idézzük Rell Lajost. "A csabaiak családi élete tiszta, nagyobb viharok ritkán zavarják meg nyugalmát. Kikapós menyecske, férj ritkán akad. A szülők szeretik gyermekeiket. A gazda kisfiát nem adná oda a félvilágért, s már korán rákapatja későbbi "mesterségére". Az ölébe veszi, kezébe adja az ostort, a gyeplőt, s a kis lurkó büszkén hajtja a lovat. Jellemzően mondotta el nekem Laczo Endre, aki igen jól ismeri Csaba népét, hogy a fiú az apa öröme, a leány pedig az anya segítsége és vigasztalója. A fiú az apával, a leány az édesanyjával dolgozik. Rendszerint kettős háztartást visznek, itthon az öregek, tanyán a fiatalok számára. A vagyont sokra becsülik, s nem szeretik felosztani. A vagyonosabbaknál a legfiatalabb fiú kapja a tanyát s a hozzátartozó földet a szülők eltartásának feltétele mellett, a többi fiúnak máshol vásárolnak birtokot. A kevésbé tehetősek a fiúk között osztják meg a földet, s ha lehet, mindegyiknek külön tanyát építenek. A leány kelengyét, szarvasmarhát, esetleg pénzt kapott örökségül, de a földhöz rendszerint nincs jussa. Házasság esetén a fiatal menyecske férjéhez költözik, s évekig együtt laknak a fiatalok az öregekkel. Van rá eset, hogy a férj költözik neje házába (ekkor ő a prísztavok) s ennek szüleivel lakik egy fedél alatt."

31 A férfi elsősége nem volt vitatott a családban. A férj a feleségét tegezte, a nő a férjét magázta (otec,vi). Informátoraim egybehangzó vallomása szerint a család tagjai mindnyájan együtt, az asztalnál ülve étkeztek, a felnőttek és a gyermekek, a férfiak és a nők is. Ha a gazdasszony felszolgálta az asztalra az ételt, maga is az asztalhoz telepedett. Ezzel szemben Markus szerint, amit ő a Nógrád megyei sámsonháziaknál tapasztalt, az a múltbeli Békéscsabára is érvényes, nevezetesen, hogy a férj családjába befogadott menyecske nem ülhetett az asztalhoz a férfiakkal együtt, hanem a férje háta mögött állva, onnan nyúlt ételért a közös tálba. S amikor a tálból kivett, kimert falatot a szájához vitte, félig elfordult és száját tenyerével eltakarta. Ezt a fajta étkezési módot nevezték "menyecskés étkezési formának" (nevestickí sposob).

32 Monográfia 138. (Rell) Monográfia 162. (Rell) Markus 92. 176