Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlovákok népi életében, népi elemek vallásosságukban

likom (bazalicka) összemorzsolásával illatosították. Ugyanakkor hozzáfogtak a halotti tor ételeinek elkészítéséhez. De térjünk vissza a gyászszertartásra. A temetőben a lelkész imádsága és áldásmondása után a már korábban kiásott sírgödörbe leeresztették a koporsót, s a hozzátartozók mindegyike, sőt a csak ismerősök is egy-egy rögöcske sírba dobásával búcsúztak a halottól. Ennek a rögöcske-dobálásnak megvan a maga külön története. Valamikor nem minden egyház alkalmazott, fizetett állandó sírásót. Az elhunytak sírját a hozzátartozók ásták ki és ők is földelték el halottjaikat a szomszédok, ismerősök segítségével. Békéscsabán ez később odáig egyszerűsödött, hogy a két hivatásos sírásó elkezdte ugyan a sírgödör behantolását, de a gyászoló seregben levő barátok, szomszédok, ismerősök csakhamar kivették a kapákat, lapátokat a sírásók kezéből s ők folytatták a föld lehúzását. Ez hozzátartozott a végtisztesség adáshoz. A sírásók ezután már csak a sírhant szakszerű megformálását és a fej fa elhelyezését végezték el. Békéscsabán az evangélikusoknál még az 1940-es években is általános volt ez a szokás, mely sokkal fokozottabb mértékben dívott egyes református helyeken. így pl. Gyomán is. Ott, a koporsó-leeresztés után ismerősök a kiásott föld nagyját kapával húzták a sírgödörbe, majd mások lapátokkal behányták a sírt. Ezek a "lapátos emberek" jószomszédok, cimborák, ismerősök, tisztelők voltak. Mennél több volt egy temetésen a lapátos ember, annál nagyobb volt a család és a halott tisztessége. Még évtizedek múltán is tudták és emlegették a faluban, hogy kinek hány lapátos embere volt a temetésén. Ennek a lapátos emberségnek oly nagy volt a kultusza Gyomán, hogy ha temetési menet haladt az utcán, aki férfi meglátta az útfélen -akár rokon, akár nem rokon volt a halott- befutott udvarába, lapátot ragadott és beállt a menetbe, ment segíteni, elhantolni a megboldogultat.

29 Nos, ennek a szép gyakorlatnak a csökevénye a ma dívó rögöcskedobálás a sírba. Békéscsabán is megvan mostanáig az a sokfelé dívó szokás, hogy a lelkész és kántor eltávozása után, a sír felhantolásának végeztével a család tagjai körüljárják a sírt. Körüljárják, de nem tudják miért? Teszik, mert így látták elődeiktől. Úgy gondolják, ez a végső tiszteletadás, amikor valóban megszakad minden kapcsolatuk az elhunyttal. Pedig ennek a gyakorlatnak nagyon messzire, talán a pogány múltba nyúlhatnak a gyökerei. Lehetséges, hogy ez a körüljárás valamikor varázskört jelentett, amellyel a halottat megakadályozták abban, hogy hazajárjon, mert a varázskört nem léphette át. [...] 29 Cs. Szabó 33. 175