Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlovákok népi életében, népi elemek vallásosságukban
A munka jó eredményét igyekeztek elősegíteni azzal is, hogy az eleve kudarcra ítélt munkát, vállalkozást kerülték. A péntek szerencsétlen nap. Ezért pénteken semmiféle nagyobb új munkába, pl. cséplésbe, házépítésbe nem fogtak bele. Ez így volt a jugoszláviai szlovákoknál 15 , de így volt a csabaiaknál is. 16 "Péntek rossz kezdet" ("Piatok, zlí zaciatok") - tartja a szlovák közmondás. No, persze, ezt sem vette már századunkban minden csabai túl komolyan. Bielikné mesélte, hogy amikor ők fiatal korukban a fenti mondásra hivatkozással kibújni igyekeztek valamely pénteki munka alól, az apjuk szigorúan rájuk szólt: "No, csak lássatok hozzá, csináljátok!" - És nem is lett belőle semmi baj. [...] Családi élet A kézfogó, eljegyzés (Zdávke) Az állami anyakönyvezés bevezetése (1895) előtti időben a házasság törvényszabta előfeltétele volt a házasulandók háromszori templomi kihirdetése. E kihirdetés kérése céljából a fiatal pár a sztarejsí, esetleg egy-két rokonságbeli asszony kíséretében szombaton délután fölkereste hivatalában a lelkészt (sli do knazov), aki a házassági hirdetési könyvbe bejegyezte személyi adataikat és Isten áldását kívánva eltervezett házasságukra, elbocsátotta őket. Tulajdonképpen ez volt a hivatalos egyházi kézfogó, eljegyzés. A jegyes pár e bejelentkezés után távozva a lekészi hivatalból, egymástól elválva haza mehetett, a családoknál a házban tehát esetleg nem is volt semmiféle eljegyzési ünnepség. Azonban volt idő és volt helység, ahol családi összejövetel keretében is, a násznagy irányításával eljegyzést tartottak. A mezőberényi szlovákok pl. a megkérés utáni vasárnapon a lányos háznál tartották az eljegyzést, amely alkalomra a vőlegény anyja kendőbe kötve diót, almát vitt a menyasszonynak, amit az a következő napokban szétosztott a rokonok, szomszédok, ismerősök között, tudatva velük, hogy ez "kendőből van" (z rucníka je), vagyis megkérték, eljegyezték, menyasszony lett. 17 Békéscsabán a vőlegény menyasszonyának a régi időben jegykendőt és egy pár aranyat adott jegyajándékul, ő a kézfogó alkalmával nem kapott ajándékot, de egy-két hét után a menyasszony a vőlegény házához ment és inget, selyem nyakravalót vitt neki jegyajándékul. 18 Zahorán György szerint az ő idejében eljegyzéskor szóra érdemes ajándékozás a fiatalok között nem volt szokásban. Az első világháborúig a vőlegény a menyasszonynak jeggyűrűt adott, csak e háború után terjedt el a gyakorlat, hogy a fiatalok gyűrűt cseréltek, tehát már mindketten viseltek is. Esküvő, lakodalom (Sobás, svadba) Régebben nem mindig az egymást szerető fiatalok léptek egymással házasságra, hanem a fő szempont a vagyoni érdek volt. A parasztsághoz tartozók a házasodás 13 Bednárik 222. 1 ° Diószegi 64. 17 Tábori 1973. 392. 18 Monográfia 164. (Reil) 169
