Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlovákok népi életében, népi elemek vallásosságukban

étkezés előtti és utáni imádkozás a századfordulótól kezdve már nem volt általános, sőt, mintha egyenesen hiányzott volna. Ez annál inkább feltűnő, mert pl. a dunántúli, ugyancsak evangélikus szlovák lakosságú Bakonycsernyén a gyerekek étkezés előtt és után imádság fejében énekeltek és olyankor állniok kellett az asztalnál.

6 A századelőn Békéscsabán még rendszeresen megtartották az evangélikus családoknál a házi áhitatokat, máskor is, de főleg vasárnap délben. A vasárnapi ebéd végeztével felhangzott a családfő szava: Dajte knizke! - Hozzátok a könyveket! Ami után a Tranosciusból elénekeltek néhány éneket. Elmaradhatatlan volt ilyenkor a 726. számú, melynek első verse így szól: "Az Úr Jézus példájára Indulj lelkem, mély hálára: Asztal után hálát zengve Atyját Ő is így tisztelte." (Vietórisz József fordítása) De gyakori volt a 719. számú, Chválmez Pána, nebot' jest dobrotivy - Dicsérjük az Úristent, mert jóságos ... kezdetű, étkezés utáni ének is, melyek után az egyházi ünnepkör (advent, karácsony, böjt, húsvét stb.) szerinti egy-két ének is következett. Összesen tehát akár öt-hat s nem mindig éppen legrövidebb ének került sorra. Érthető, ha a család legény, nagylány tagjai - akik már a vasárnap délutáni porgramjukra, korzóra, táncra indultak volna - nem egyszer tűkön ültek, menni szerettek volna, de nem volt pardon, az áhitatot végig kellett csinálniok. Bent a városban is, de főleg a tanyavilágban, ahol az ottlakóknak nem sok alkalmuk volt a vasárnap délután változatos eltöltésére, szokásban volt, hogy a szomszédok, hol egyik, hol másik házban, tanyán összegyülekeztek. Bielikné Okos Ilona mondta el, hogy az ő gyermekkorában a szarvasi betonút első útkaparóháza mögötti tanyák lakói (ahol álltak az Okos-tanyák is) rendszeresen összejártak. Ezeken az összejöveteleken volt beszélgetés, egyházi éneklés, de volt felolvasás is. "Zákon cítali". Hogy ez a "zákon" (törvény) pontosan mi volt, nem tudja; lehetett bibliai szakasz felolvasása, de lehetett posztillából vett prédikáció olvasása is. Csak azt tudja, hogy bizonyos Medovarszky nyanyicska volt ezeknek az összejöveteleknek a főszereplője. Mi viszont tudjuk, hogy más körzetben ugyanezt a szolgálatot egy-egy a szentírásban tájékozott apóka látta el, akiket a csabaiak "bibliások" (bibliási) névvel illettek. Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy az oly sokat emlegetett csabai kegyesség, házi áhítatok fő elemét nem a biblia olvasása, nem is az imádkozás, hanem az éneklés alkotta. Ne csodálkozzunk ezen. A szlovák evangélikusok énekeskönyve, a Tranoscius több, mint ezer éneke lényegében a keresztyén hit minden lényeges elemét tartalmazza. Vannak Credo-énekek, amelyek egy-egy hittételt tárgyalnak és vannak Kyrieénekek, amelyek lényegében imádságok. Tehát egy ilyen házi összejövetelen a jól összeválogatott énekek esetében igei tanítás, imádság, istendícséret is elhangzott, anélkül, hogy bárki is bibliát, vagy imádságos könyvet vett volna a kezébe. Nem csoda, hogy az alföldi szlovák evangélikusoknak is a Tranoscius a legkedvesebb és legtöbbet Kardos 75. Príkladem Pána Jezise Zpívej radostne, má duse, Nebt i On Otce tak ctíval, Po stole písnicky zpíval. 166