Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlovákok népi életében, népi elemek vallásosságukban
használt szent könyve. A kifejezetten vallásos elemek azonban megtalálhatók az evangélikus népnek nem csak kegyes, vallásos együttlétein, hanem a mindennapok legprózaibb alkalmain, munkájukban is. A kisebb települések lakóinál ez különösen élesen megmutatkozik. A már említett dunántúli Bakonycsernyén énekkel és imádsággal kezdtek és végeztek a múltban minden nagyobb munkát. Vetés előtt letérdeltek és imádkoztak. Az aratás kezdetekor az aratók kaszáikat lerakták a templomnál, ahová betértek munkájukra áldást kárni, a cséplés végeztével pedig a bandagazda hálaadó imát mondott, szüret után hálaadó istentisztelet volt a templomban. 7 De a vallásos elemek nem csak ilyen kicsi és távoli helyeken, hanem a Békés megyei és kifejezetten békéscsabai nagytömegű evangélikus népesség napi munkájánál is megvoltak s részben megtalálhatók máig is. Minden fontosabb munka kezdetekor elhangzott a családfő ajkáról a fohász: Boze Otce pomáhajte! - Istenünk, Atyánk segíts! Amihez néha egyik-másik családtag tréfásan hozzátoldotta: a zveceron ponáhlajt'e - s az estével siess! Vagy ugyanezen fohász egy másik formája: Pane Boze pomáhajte ze nám! - Istenünk, Atyánk, ugyan segíts nekünk! Mivel azonban a szlovák nyelvű fohász két utolsó szava egybeírva (zenám) azt jelenti, hogy "asszonyoknak", a komoly dolgokat is kifigurázni szerető férfi a fohászt parodizálva így fogalmazta: Istenünk, Atyánk, ugyan segíts az asszonyoknak! - Amire valamelyik nő emígy replikázott: "ni lem zenám, ale aj chlapon, abi vládali robit'! - Azaz: segíts ne csak az asszonyoknak, de a férfiaknak is, hogy bírjanak dolgozni! Az ilyen tréfálkozót még a leghívőbb családfő sem utasította rendre, hiszen tudta, hogy nem komoly csúfolódás ez a szent dolgokkal, játékos tréfálkodás csupán, ami növeli a munkakedvet. A munka befejezésekor is elhangzott az ajkakon a kegyes hálaadás: Dakujeme Bohu, ze zme skoncili zdraví - Köszönjük Istennek, hogy egészségben befejezhettük. A Cabiansky Kalendár egy írása szerint a századelőn a csabaiak az aratást egyházi énekkel kezdték. Rendszerint a Tranoscius 703. számú éneke volt ez: S Bohém já chci zacíti - Istennel látok hozzá (munkámhoz) ... csak ezután az egyházi ének után következhettek a dalok, a nóták. Ez a jelenség bizonysága annak, hogy a csabai szlovák nép vallásossága nem különült el a mindennapok életétől, a világi és egyházi ének nem volt ellensége egymásnak, inkább volt egymásnak testvére. 8 Tulajdonképpen minden munka bevezetését ez a fajta fohász jelentette: V mene Bozom, vagy Vejmeno Bozie, azaz: Isten nevében! így volt ez nemcsak az aratás, hanem a cséplés és egyéb nagy munkák esetében is. A századfordulón még előfordult a lovakkal való cséplés, helyesebben nyomtatás (tlacba). Ennek előfeltétele volt a keményre döngölt szérű (holovna) elkészítése. Amikor már befejezték az aratást, vagy ha még volt is levágni való gabona - mesélte Kokavec András -, így szólt apánk: Gyertek fiúk, Isten nevében készítsük el a szérűt! - Pote chlapci, vejmeno Bozie spravíme si holovnu! Amikor aztán a szérű elkészült, a harmat felszáradt, a szérűt felsepertük. Akkor apánk, megemelve fején a kalapot, így szólt: Isten, Atyánk, segíts minket! - Boze, Otce, pomáhajte nán! 9 7 Uo. 8 L.L.: Ty, alebo vy - £.K. 1948. 90. 9 Kokavec A.: Ila&a na konoch - C.K. 1937.56-57. 167
