Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Szlovák parasztok élete a békéscsabai tanyákon
saját költségén nyomatta ki. Még kedvesebb olvasmányuk volt a régi csabaiaknak a "Michalda", vagyis a Sába királynőjének a jóslatait tartalmazó könyv. E keresztyén szempontból értéktelen könyv olvasását a lelkészek tiltották, prédikáltak is ellene, hiába, a régi csabaiak ennek ellenére is valósággal második bibliájuknak tartották, különösen is a tanyavilágban olvasták s amikor elfogyott, kinyomtatásáról ők maguk gondoskodtak". 10 íme, ilyen gazdag szellemi életet éltek a békéscsabai tanyák egyszerű lakói. Nemcsak sokat olvastak, nemcsak vásároltak könyveket, hanem amikor azok elfogytak, közülük a nekik tetszőket saját költségükön ki is nyomatták. Lelki élet [...] A lelki ellátottság tekintetében a tanyákon nagyot változott a helyzet 1891-től, az első okleveles egyházi tanítók munkába állásának idejétől kezdve. A tanyai egyházi tanítók feladata ugyanis nemcsak az iskolai tanítás volt, hanem minden esetben vasárnaponként istentiszteletek tartása is. Minden tanterem imaterem is volt egyúttal, harmóniummal, hordozható kis oltárral, oltári gyertyatartókkal felszerelve. Istentisztelet tartásakor a tanító nemcsak az éneklést vezette harmóniumjátékával, hanem az igehirdetést is ellátta, prédikációt olvasott fel valamely postillából. E tanyai istentiszteletek nyelve kizárólag szlovák volt, magyar nyelvű igehirdetések elvétve csak a lakosságcsere, 1948 óta tartatnak a szlovák mellett. Az egyházi tanítók a tanyákon a konfirmációi oktatást is ellátták, sőt, kereszteltek is. Ez volt az oka annak, hogy amikor már országszerte elnőiesedett a tanítói pálya, s a tanítónők sok helyütt nagyszerű munkát végeztek, a békéscsabai evangélikus egyház következetesen elzárkózott női tanerők alkalmazásától. Nem valamiféle vaskalaposságból, hanem egyszerűen azért, mert minden új tanítónak a tanyán kellett kezdenie szolgálatát, mivel pedig az istentisztelettartási kötelezettséggel is járt, a tanerőnek férfinak kellett lennie. Az állami és községi tanyai iskolákba is Békéscsabán rendszerint evangélikus vallású tanerőket neveztek ki ill. választottak, mert a hitoktatást azokban is a tanító látta el. Bármennyire hálás volt is a tanyai lakosság ezekért a tanítók végezte istentiszteletekért, egyre inkább érezte a gyülekezet, hogy ennek a közel tízezres tanyai rétegnek lelkészi gondozásra is szüksége van. így történt, hogy az evangélikus egyház 1900-ban megszervezte a külön tanyai lelkészi állást, amelyre első lelkészül megválasztotta Knyihár Károlyt, addig ottlakapusztai lelkésztanítót. Az egyháznak akkor már nyolc tanyai iskolája volt, a tanyai lelkész ezekben vasárnaponként felváltva tartott istentiszteleteket, ha kellett keresztelt, nagy ünnepeken úrvacsorát is osztott. Ez a tanyai lelkészi állás egészen 1948-ig megvolt, amikor is az ezen állást betöltő Francis« Mihály lelkész kitelepülése után a gyülekezet ezt az állást is városivá minősítette át, azzal azonban, hogy attól kezdve a városi lelkészek kötelesek ellátni a tanyai hívek lelki gondozását is. A községi jellegű iskolákban az egyház nem tartott istentiszteleteket, mert a városi tanács az engedély megadását az istentiszteletek magyar nyelvéhez kötötte. Az Evangélikus Élet 1970. 32. 152
