Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Békéscsabai tanyavilág
"Ked son isov z Gerendásu, uz den bov, Sade zene zametale pod stenov A tak sa ma spitovale, de son bov? Ej, var son ja pri kraviarkach zamokov." [Gerendásról jöttem, fent járt már a nap, Söpörtek az asszonyok a házak alatt; Kíváncsian faggattak, hogy hol jártam? Ej, biz én a gulyásnéknál eláztam.] Mint már más összefüggésben említettük, a csabaiak kezdettől fogva foglalkoztak szántóföldi műveléssel is, ez azonban igazi virágzásnak csak a 19. sz. második felében indult, amikor a vasút megépítése lehetővé tette a mezőgazdasági termékek távolabbi piacokra való szállítását s így kedvező értékesítését. A csabaiak ekkor neki estek a felosztott legelőknek, feltörték, szántóföldi művelés alá fogták. Legszívesebben termesztették a búzát, árpát és kukoricát. Ezek alá a múlt század 50-60-as éveiig faekével szántottak, utána rátértek a kovácsolt vasekére. A gabona vetése kézzel történt. Tavasszal volt a konkoly irtás és az acatolás, ami az ú.n. acatolóval történt. A kézzel aratott gabonát nem kötötték kévébe, hanem vontatókba hordták össze s a vontatóból egyenesen a nyomtatáshoz vitték, ami szérűkön, lovakkal történt. Sokszor két szérű is volt, hogy míg az egyiken forgatják az ágyazást, a másikon folytathassák a nyomtatást. Természetes azonban, hogy amint megjelentek a különféle mezőgazdasági gépek (vető-, cséplő-, aratógép), azokat a csabai gazdák is hamarosan beszerezték és határszerte használták. Az említett főterményeken kívül szerették a csabaiak a kendertermesztést, mert a kendert asszonyaik házilag dolgozták fel, amíg a gyári áru ki nem szorította életükből a házivásznat. Parasztjaink régebben nagy kedvvel folytatták a szőlészkedést is, amit bizonyít az is,hogy milyen sok helyen voltak határunkban virágzó szőlőtelepek (Ószőlők, Új- vagy Jaminai szőlők, Kastélyi-, Kanálisi-, Fényesi-, Vészei-szőlők.) A filoxéra pusztítása óta azonban városunk lakói csaknem teljesen felhagytak a szőlőtermesztéssel. Talán éppen evangélikus egyházunknak volt a legnagyobb szőleje a Veszei-hídnál, egészen 1945-ig. - Gazdáink megszerették a lucernatermesztést, amit Csaba határában Haan János lelkész honosított meg. Ugyancsak ő vette rá híveit a dohányültetésre is. A gyümölcstermesztést Szemian Benjamin kezdte meg az Alföldön, mellette Sztraka Károly, Csorba Mihály, Wilim János és Nóvák Dániel (valamennyien helybeli evangélikus tanítók) igyekeztek megkedveltetni népünkkel a gyümölcsfákat. 24 És nem is eredmény nélkül, mert a legutóbbi két-három évtizedben egészen általános jelenség volt már határunkban a gyümölcsfákkal körül ültetett tanya. Szép, hatalmas, szakszerűen kezelt gyümölcsösök voltak ifj. Zsilák Mihályé Nagymegyeren, a Péterfy kert a szarvasi betonút mellett, a Bányai kert a csanádapácai úton, Bohus M. András gyümölcsöse Fürjesen és Lipták Jánosé Szentmiklóson. A fényesi határrész lakói a szőlők kipusztulása után sem adták fel a jobb megélhetésért vívott küzdelmet, hanem hamarosan rátértek az öntözéses bolgár24 Uo. 148.139
