Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Békéscsabai tanyavilág
kertészkedésre, amire a fényesi csatorna nyújt máig is nagyszerű lehetőséget. Ezt a fajta kertészkedést Békéscsabán igazi bolgárok kezdték el, a Bogdanovok, a Delovok, a Dimitrovok stb., akik azóta már teljesen beolvadtak népünkbe. De csakhamar eltanulták tőlük ennek a jól jövedelmező gazdálkodásnak a titkát a tősgyökeres csabaiak is és pl. zöldpaprikájukat az egész országban híressé tették. A fényesiek annyira modernekké lettek a konyhakertészetben és árujuk értékesítésében, hogy nemcsak vasúton Budapestre, hanem egyesek, így pl. éppen a fényesi ev. tanyaköri gondnok, Bencsik Pál bérelt repülőgépen maguk szállították termékeiket a nagy ipari központokba, főként Miskolcra. Ez a fényesi példa azonban kivételnek tekintendő. A csabai gazdatársadalom zöme - az én egyéni megítélésem szerint - századunk első felében meglehetősen maradi, sőt elmaradt volt gazdálkodásában. Nekem, aki szülőhazámban, az ugyancsak Alföldünkhöz tartozó Bácskában láttam a virágzó komlótermesztését, láttam kisparasztokat gyári eladás céljára holdszámra termeszteni a kendert, cukorrépát, cirkot és más munkaigényes, de éppen azért jól jövedelmező ipari növényt, mondom, nekem Csabára kerülésem idején mindjárt feltűnt, hogy az itteni földművesek túlnyomó többsége megelégszik a búza, árpa és kukorica termesztésével, amiből még az utóbbi kettőt tudta jobban értékesíteni a sertéshizlalás vonalán. Mert a csabaiak nagy sertéshízlalók voltak, némelyek maguk szállították hízott sertéseiket a budapesti, sőt bécsi piacokra, hogy a közvetítő kereskedelem hasznát is megnyerhessék. Lehet egyéni meglátásom, de mintha a csabai asszonyok a gazdálkodás terén élelmesebbek lettek volna férjeiknél. Mert pl. az ő munkaterületüket jelentő baromfinevelés igen virágzott. A tanya környéke csak úgy hemzsegett a különféle aprójószágtól. A tyúk, liba, pulyka falkákban nevelkedett. Libát tízével tömtek, a pulykát kifejezetten az angol piac számára nevelték. Kedvelt szárnyasuk a gyöngytyúk (popracka), melynek húsát a legízletesebb leveshúsnak tartják. * * * Ma már az egész család kint él a tanyán, sokszor hétszámra sem kerül be a városba. Régebben azonban, amikor még inkább csak a férfinép volt a tanyák lakója, nehezen várt időpont volt a szombat délután, amikor befogtak a kocsiba és egy-egy soros tanyaőrző hátrahagyásával mindnyájan hazajöttek a városba, a férjek az asszonyaikhoz, a legények a kedveseikhez és mindnyájan egyformán pihenni, tisztálkodni, ünnepelni. De ilyenkor a városi otthonban is nagy volt a sürgés-forgás és izgalom. Mert a dolgos férfmépet kellő traktával illett fogadni. Szombaton délután minden csabai gazdasszony kalácsot sütött, rétestésztát nyújtott, de legfőképpen "haluskát" főzött hazajövő szeretteinek 25 Ennek a finom haluskának bizonyára nem kis része volt abban, amit a csabai szállóige klasszikus tömörséggel így fejez ki: "Kecf uz príde sobota, smrdí gazdon robota." (Mikor eljön a szombat napja, bűzlik gazdának a munka.) 26 Egyébként ennek az egykori szép csabai szokásnak még én magam is boldog haszonélvezője voltam. Gimnazista koromban az egyik gazdacsaládnál instrukC.K. 1935. 62. Monográfia 163. (Rell) 140
