Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Békéscsabai tanyavilág

tekintette, hanem az otthont mindig a városi háza jelentette. Ha a tanyáról a városba indult, azt mindig úgy mondta: tájdeme domov, azaz: megyünk haza. A városból kifelé menet ezt a kifejezést sose használta, hanem mindig azt mondta, tajdeme na sálas, vagyis: megyünk a tanyára. Úgy érzem, volt ebben bizonyos hűtlenség, vagy legalább is valamiféle hálátlanság azzal a tanyával szemben, amely őt éltette, amelynek területén egész munkás életét eltöltötte, amelyik szinte élete értelmét jelentette - és ő mégsem ismerte el "otthonának" sohasem. Elet a tanyán A munka [...] A letelepedés utáni időben és azután is még sokáig az állattenyésztés volt a főfoglalkozás. Hiszen Csaba határa is egy végtelen nagy legelő volt, amelyen járt a gulya, a ménes és a juhnyájak sokasága, kora tavasztól a téli hóesésig, amikor aztán a pásztorok bevonultak nyájukkal a téli szállásra. Az állattenyésztés abban az időben itt is ősi magyar módon folyt ("rideg gulya"). "A gulyások szűrben jártak, széles, rojtos gatyájukat zsírozták, vagy zabszalma pernyével kevert tejben áztatták, amitől az csaknem feketévé vált; így aztán egy hónapban legfeljebb egyszer váltottak fehérneműt". A gazdák fogadták fel a számadót, s ez gondoskodott a bojtárokról, ő fizette "munkásait". A számadó járt be a városba, beszedte az esedékes kenyeret, szalonnát s vitte ki a pusztára. Fizetése egy "szám" után (3 éves marha vagy két tavalyi jószág tett ki egy "számot"): 3 itce búza, fél kg kenyér, fél kg szalonna s pénz (10 krajcár) egy évre.

20 Az állattenyésztés azért volt hosszú ideig a főfoglalkozás, mert a gabona szinte eladhatatlan volt. Csabán 1861-ig nem volt gabonapiac, hanem legközelebb csak Gyulán és Nagyváradon. A gabona odaszállítása azonban a sokszor járhatatlan utak miatt nagy nehézségekbe ütközött. Az állattenyésztés praktikusabb volt, mert legelő volt bőven s az eladásra szánt állat a saját lábán ment el a távoü vásárokra is.

21 így érthető, hogy a felsőnyomás-gerendási nagy legelő felosztása előtti utolsó évben, 1845-ben, amikor Békéscsaba lakossága kb. 25.000 lélek volt, a csabaiak jószágállománya: 24.980 juh, 11.069 szarvasmarha, 6.635 ló és 5.634 sertés 22 A közlegelő felosztása után is tovább folyt az erőteljes állattenyésztés, de most már a tanyákon. És mert ekkor még kevés volt a tanya, de meg biztonsági okokból is, szokásban volt az, hogy több gazda is összefogott, egyikük tanyáján tartották a jószágot, amit kizárólag férfiak gondoztak. Férfiak fejték a teheneket is. Mégis megtörtént, hogy nyáron 3-4 gazdalány is kiment hosszabb időre az ilyen tanyára és ott készítette a gomolyát, a sajtot.

23 Talán ebből az időből való az alábbi, Csabán egykor sokat énekelt nóta is: 20 Uo. 150.21 Fabry 69. 22 Monográfia 276. (Szeberényi L. Zs. 1936/2.) 23 Uo. 155. (Rell) 138