Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

A békéscsabai jobbágyparasztok élete a 18. századi végrendeletek és adásvételi szerződések tükrében

földesuraság az engedély megadását megtagadta. így a három Békészky testvérnek sem engedte meg a földesuraság, hogy a két házat és 2/4-nyi földet kitevő közös telküket felosszák egymás között (... takowe deliti slawne Panstwo nedopusty), ezért ők ez ingatlant 1791. április 23-án 450,- forintért eladták Vidovenyecz Mihálynak.

27 A jobbágyingatlan átruházásának egy másik korlátja volt az a rendelkezés, hogy idegen csak abban az esetben vásárolhatott, ha helybeli lakos vevőként nem jelentkezett. Ezt a körülményt az elöljáróság igazolta s rendszerint az adásvételi szerződésbe is belefoglalta, illetve a protocollumba bejegyeztette. Példa rá Bentsik József esete, aki Melisko György, alias Bukovinszky csabai lakostól 1803. szept. 25-én 450,- ft-ért megvásárolta annak inquilináris házát. De mivel Bentsik József akkor még csak öt év óta lakott Csabán, az uraság tisztje, nemzetes Omaszta István számtartó úr csak azzal a feltétellel járult hozzá az adásvételhez, ha a csabai lakosok közül senki sem kívánna a házhoz elsőséget. Minthogy pedig 1804. január 3-ig a csabai lakosok közül vevőként senki sem jelentkezett, "a Communitás által is Helyben hagyattatván, nagyobb állandóságra nézve Improtocolláltatik Betsik József nevére, s által is irattatik."

28 Az uraság engedélye mellett az ingatlan adásvételéhez szükséges volt a községi elöljáróság beleegyezése is. Ezt természetesnek is kell tartanunk, hiszen az adók, a földesúri, állami szolgáltatások teljesítéséért az elöljáróság felelt, érthető, ha vigyázott is arra, hogy egyetlen ház és jobbágytelek fizetni, közmunkára menni képtelen, vagy kötelességei teljesítésében hanyag ember kezére ne kerülőn. A földesuraság és a községi elöljáróság együttes engedélyének példájával találkozunk az alábbi esetben. 1796. október 7-én Gyuris Tamás "a tisztes rend és szokás szerint, t.i. hogy a Dicső Uraságnak bejelentette, amely Dicső Uraság megengedte, úgyszintén a mi tisztes községünk is", hogy házát egy fertály földdel és kenderfölddel eladhassa. (... predal som "a to ze slussnym porgadkom a wedle obicegí, totizto ze sem u Slawnyho Paunstwa oznámil, ktero Slawno Panstwo na to priwolilo, tak tez y nasa poctiwa obec ...")

29 Sőt, az uraság és a községi elöljáróság mellett az eladónak tanácsos volt szomszédai előzetes engedélyét is megszerezni, nyilván egyrészt amiatt, mivel nekik az ingatlan megvásárláshoz elővételi joguk volt, másrészt pedig talán a község lakosai közötti békesség megőrzése érdekében is. Mert ha a szomszédok egy haragosa venné meg a házat, a közöttük dúló egyenetlenség, vagy gyűlölködés megmérgezhetné az egész környék életét. Ezért Kokavecz András és Mokos Márton is, kik 1803. okt. 15-én elcserélték házaikat, hangsúlyozzák, hogy e cserénél "sem egyik, sem másik oldalról való szomszédaink ez idő szerint semmiféle kifogást nem emeltek és a jövőben sem fognak minket háborgatni..." (... které carowání nám Susedi nassi zgedneg y zdruheg strani zadnu prekázku na ten cas nerobili, y na budúce nás nebudú haborgatowati ...").

30 [...] Ajándékozás (Darovanie) Ingatlant és ingóságot nem csak vér szerinti rokonként örökölni, nemcsak vásárolni, vagy cserélni, de ajándékba kapni is lehetett, bár ennek nem sok nyomát találjuk a 18. Prot. Cs. 198. Uo. 439. Uo. 275. Uo. 426. 27 28 29 30 112