Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

A békéscsabai jobbágyparasztok élete a 18. századi végrendeletek és adásvételi szerződések tükrében

századbeli békéscsabai okmányokban. Mégis lássunk egy példát arra, amikor a gyermektelen családfő feleségét teszi ugyan meg főörökösévé, de távolabbi rokonokat is megajándékoz jószággal, az egyházat pedig készpénzzel. A Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnapon a községi esküdtek jelenlétében kelt végrendeletében Cserny György csabai lakos a következőképpen rendelkezett: 1. Felesége a hűséges gondviselésért kapja meg a házat, két lovat, egy tehenet, kertet, gabonát és mindent, ami a házban és a háznál van. 2. Felesége nővérének Berényben lakó két leánya egy-egy ezévi borjút és párnát. 3. Kis Pál, felesége testvérének Dobozon lakó fia egy ezévi borjút kapott. 4. "A csabai templomunkra pedig - írja - felajánlok Tíz Rhenus forintot" (Na chrám nás Csabansky poraucím Deset Rhzímskych Zlatích).

31 v Eltartási szerződés. Örökbefogadás (Zmluva vyzivovama. Adaptácia) A vagyonátruházás elég gyakori formája volt az - mai szóval élve - "eltartási szerződés", amikor az elaggott, egyedül maradt, vagy bármi más okból magát fenntartani és a közterheket viselni képtelen tulajdonos vagyonkáját átruházza olyan valakire, aki őt ennek fejében eltartja, róla haláláig gondoskodik. így tett az alábbi szerződés szerint özv. Zahoran Istvánné is. "Zahoran István után maradt özvegy egyezsége vejével, Varga Andrással. Ez az özvegy immár négy éve egy kenyéren élt leányával, a hajadon Ilonával együtt, az e házhoz jött vejével. Együttélésük jövőbeni biztosítása okából, hogy mind az egyik, mind a másik fél biztosítva legyen, a következő módon egyeztek meg: 1. Ez özvegy, névszerint Jablonczai Kata, vejének átadja a házat a földekkel együtt és 6 darab szarvasjószágot, melynek értéke 34,- Ft.; 2. Úgy azonban, hogy a vő ezt az özvegyet, a maga anyósát és annak leányát egy kenyéren tartani köteles halálukig, amint illik; 3. Ha a leány, az Ilona férjhez menne, köteles lesz számára a lagzit megrendezni és úgy férjhez adni, azonfelül vásárolni számára 17 forintért egy mentét (mentyík) és még 30 forintot is kifizetni a leány házrészének ára fejében; 4. Amennyiben pedig az özvegy időközben férjhez menne, semmiféle pretensiót vejével szemben nem támaszthat, ha azonban akár a saját, akár a vő hibájából eredő valamely egyenetlenség miatt egy kenyéren megmaradni nem bírnának, a vő köteles lesz anyósának megélhetése biztosítására ugyanannyit, mint lányának, Ilonának is fizetni, vagyis 47 forintot. Csaba, Die 7-a Jan. 1782. Kerepeszki Mátyás bíró, Pataj György, Medovarszki Pál."

32 [...] Végkielégítés (Odbytné) Elválás esetére, vagyha az özvegy férjhez megy, illetve a vő újra megnősül. Szolár János gazda vejével Kolimár Jánossal egyesítette gazdaságát. Az erről szóló 1786. ápr. 19-én kelt szerződésben ott szerepel az a kikötés is, hogy amennyiben Szolár gazda leánya időközben meghalna és Szolár gazda veje esetleges új feleségével meg nem férne és ezért vejét házából elküldeni akarná, ez esetben tartozik vejének BML-Bcs. ir. 123. d. (Protocollum) Prot. Cs. 90. 113