Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

A békéscsabai jobbágyparasztok élete a 18. századi végrendeletek és adásvételi szerződések tükrében

1781. március 25-én a már megboldogult Zsilák Jánosnak eladta házát, de a házhoz tartozó egy kvarta földet megtartotta magának s mind mostanáig használta is. Mivel azonban a község rendelkezése szerint a földek a háztelekkel együtt vásárolhatók és adhatók el (skrze ustanowení obci tető zeme z Domowíma Grunty kupowané a prodáwané bíty magi), ezért a szóbanforgó kvarta föld is az eladott házhoz és telekhez (portához) tartozik. Tehát Zsilák János özvegye 50,- Ft lefizetése ellenében e kvarta földet is birtokba veheti.

22 Később változott ez a rend és a ház egymagában,a föld nélkül is gazdát cserélhetett, így Mekis György és Kováts Pál is 1794. április 27-én elcserélték házaikat, azonban a szerződésben nyomatékosan kihangsúlyozták, hogy: "... de a földjeinkkel nem cseréltünk" (... ale ze zemgami game se necarowali).

23 [...] A jobbágyok adásvételi jogának korlátai (Obmedzenost kúpno-predajného práva poddanych) A jobbágyok tehát igen gyakran adták-vették egymás között ingatlanaikat, de ezt nem tehették kényük-kedvük szerint. Az érvényes szerződéskötésnek voltak korlátai, feltételei. Az első ilyen feltétel volt a földesuraság előzetes engedélye. Ez érthető is, hiszen a föld az ő tulajdona volt, érdeke fűződött ahhoz, hogy a jobbágytelek olyan új tulajdonos kezébe kerüljön, aki azt megművelni és a telekkel járó adó- és egyéb szolgáltatásokat teljesíteni képes. Az uraság nevében az előzetes engedélyt az ispán adta, a szerződésekben éppen ezért az eladó hangsúlyozza azt a körülményt, hogy házát, földjét az uraság, illetve ispánja engedélyével adta el. "Anno 1782. Die 25-a May. Obsuszt Tamás, miután jelentkezett a Méltjoságos] Földes Uraság Ispán Uránál, elénk járulván kinyilatkoztatta, hogy örökre eladta a maga saját házát, mely Kerepeszky Györgyével szomszédos, Unyatyinszky Tamásnak úgy, hogy ahhoz többé sem ő, sem pedig utódai semmiféle jogot formálni nem fognak. Kelt, mint fent Kerepeszky Mátyás bíró, Kubis Mátyás, Sipiczky Jakab".

24 Vagy egy másik példa: "Én, alább írt Kopasz Rátz Mihály kijelentem és közhírré teszem, hogy a dicső Uraság engedelmével házamat eladtam (ze sem mog dorn Slawného Panstwa dowolením predal) Fabian János helybeli lakosnak hatvan, azaz 60 Forintért... Csaba 1794. szept. 8."

25 Persze a községi elöljáróság nem elégedhetett meg az eladó jobbágynak az uraság tudomására való puszta hivatkozásával, ezért a földesuraság, illetve ispánja beleegyezését írásban is be kellett mutatni. Az ispán ez engedélyeket kicsiny, rendszerint 1/12 ívnyi cédulácskákra írta ilyenformán: "Terják János el adta a maga Inquilináris Házát Gálik Györgynek 507 ft. Melly el adás a M[éltó]ságos földes Uraság részéről hellyben hagyattatik. Sig. Csaba die 5 Junii 1803. Omazta Istvány"

26 Ha a vevő személye az uraság érdekeinek nem felelt meg, vagy ha a tulajdonátruházás a jobbágytelek nem kívánatos elaprózódásával járt volna, az esetben a 22 Uo. 135. 23 Uo. 240. 24 Uo. 93. 25 Uo. 244. 26 Cédula a Prot. Cs.-ben. 111