Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

A békéscsabai jobbágyparasztok élete a 18. századi végrendeletek és adásvételi szerződések tükrében

A jobbágyok helyzete az újratelepített Békéscsabán (Polozenie poddanych v novozalozenej Békéscabe) A török hódoltság megszűntével a magyar föld történetében egészen új korszak kezdődött. A lakatlanul maradt, főként alföldi puszták várták a munkáskezeket, hogy újra termővé lehessenek. Az új földesurak a felső vidékekről telepesek százait, ezreit csalogatták az Alföld déli, elnéptelenedett tájaira. Az új keletű honfoglalás részesei tehát lényegében szökött jobbágyok voltak, akik a több föld és a kedvezőbb letelepedési feltételek reményében cseréltek lakóhelyet és gazdát.

1 Csaba első telepesei is szökött jobbágyok voltak. Az a különös helyzet állott ugyanis elő, hogy a szökött jobbágyok, az új földesúr és a kincstár érdekei egy ponton összetalálkoztak: minél előbb kellett a lakatlan területeket benépesíteni és megművelni.

2 A birtok munkáskéz nélkül, csupán önmagában mit sem ért. Érthető, hogy Csaba földesura Harruckern János György is kedvezmények nyújtásával igyekezett jobbágyokra szert tenni és őket birtokain meg is tartani. A nála megtelepedett szabadköltözésű taksások a szerződésben megállapított pénzfizetésen kívül évenként mindössze három- négyszer voltak kötelesek szolgálni szekerekkel, vagy gyalog. A Mária Terézia-féle úrbéri rendezésig Békés megyében nem volt gyakorlatban a mezőgazdasági robot, csupán a szerződésben rögzített "szekerezés és heti sor". Csaba hetenként 12 szekeret és 4 embert kellett kiállítson. De Harruckern ezen kívül is biztosított a birtokain megtelepedő jobbágyoknak kedvezményeket: a földesúri terhektől való időleges mentesítést, a malmok, kocsmák és más úri haszonvételek méltányos bérért történő élvezetét és nem utolsó sorban vallásuk szabad gyakorlatát.

3 Az idők változására jellemző, hogy ez sem elégített ki mindenkit. 1724-ben Csabáról 60 család szökött meg, tovább vándorolt, még jobb letelepedési feltételeket keresve. Megtehették, hiszen Csabára költözésükkel szabad menetelű, szerződéses jobbágyokká váltak, nem tartoztak többé a röghöz kötöttek nyomorú seregéhez.

4 A Mária Terézia-féle úrbéri rendelet szerint, mint az egész országban, úgy Csabán is a jobbágytelkeket terhelték meg a szolgáltatásokkal. Itt azonban a helység egy átalányösszegben "árendálta önmagát". Lakossága részben készpénzzel váltotta meg kötelességeit, így úrbéri szolgáltatásai alatta maradtak az urbárium által megszabottaknak. "Az előnyös szerződés kedvező feltételeket és kereteket teremtett Csabán a gazdálkodás és a községi önkormányzat fejlődése számára."

5 Kevéssel az általunk tárgyalt időn túl eső 1809. évben kötött haszonbérleti szerződés szerint Csaba község évi 84.943 forint 30 krajcár árendát fizetett négy részletben a földesuraságnak.

6 A földbirtokhelyzet Békéscsabán a 18. század végén a következő képet mutatta: Szántó I. 57. Sonkoly 42. Szántó I. 57. Sonkoly 45. Szántó 1.58-59. old. Szántó I. 60. 104