Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

A békéscsabai jobbágyparasztok élete a 18. századi végrendeletek és adásvételi szerződések tükrében

két gazdának volt két szessziónyi földje, 55-en gazdálkodtak egy és két szesszió közötti területen, egy egész telke volt 102 jobbágynak, egy szessziónál kisebb birtokkal rendelkezett 991 család. Ezen kívül a község területén élt 301 földtelen inquilinus és 190 subinquilinus.

7 A jobbágyok tulajdonjoga és a tulajdonátruházás fomái (Majetkové právo poddanych a druhy prenesenia vlastníctva) A Tripartitum szerint a jobbágytelek a földesúr kizárólagos tulajdona, a jobbágynak ahhoz a földhöz, amelyet megmunkált s amelyen élt semmiféle tulajdonjoga nem volt. Mégis tény, hogy a jobbágyok Csabán az általuk használt telket utódaikra örökül hagyták, sőt adták-vették egymás között. Az öröklés és az átruházás egyéb formái is azonban lényegében csak az illető ingatlan használati jogára és a belefektetett munkára, költségre vonatkozott.

8 Ezért is kellett mindenfajta ily ügylethez előzőleg a földesúr beleegyezése. Az igazi tulajdonjoghoz legjobban hasonlított (de az is csak hasonlított) a szorgalmi, másként indusztriális földek birtoklása. Az erdőtől, vagy az alföldi bozótosoktól, mocsaraktól elhódított és termővé tett úgynevezett "írtványföldek", a jobbágyok munkájával és költségén telepített szőlők, gyümölcsösök bizonyos értelemben a jobbágy tulajdonát képezték. Adhatta, vehette őket, de mégsem voltak egészen az övéi, mert a földesúr az ilyen szorgalmi földeket is bármikor visszavehette, birtokához csatolhatta, ha a rájuk fordított munka értékét és a költségeket megtérítette. Ugyanez vonatkozott a jobbágy által épített házra, épületekre. A jobbágyok az előbb jellemzett irtványföldeket szerették leginkább, mivel azokkal sajátjukként bánhattak és mert azokat egy ideig semmiféle szolgáltatás nem terhelte.

9 Az ingatlanokkal ellentétben a jobbágy kizárólagos tulajdonát jelentették az ingóságok: a lakás bútorzata, az állatállomány, a gazdasági felszerelés, személyes használati tárgyai és munkájának bére, tehát az úrbéri kötelezettségeinek (kilenced, stb.) teljesítése után fennmaradó mindenfajta termény is. A jobbágynak tehát csak ingóságaira vonatkozó tulajdonjoga volt, az ingatlanokkal kapcsolatosan semmi, illetve csak erősen korlátozott. Mégis, mint már említettük, a jobbágyok az általuk használt házat, telket, irtványföldeken gyakran ruházták át szinte tulajdonként másokra. E vagyonátruházásnak különféle formái, lehetőségei voltak: öröklés (végrendelettel, vagy anélkül), adásvétel, csere, ajándékozás, eltartási szerződés, kiházasításkor hozomány adás, önkéntes, vagy kényszer-árverés stb. Az alábbiakban az ilyenfajta vagyonátruházási eseteket tanulmányozzuk, de kizárólag csak békéscsabai vonatkozásban. Sonkoly 53. Varga 1969. 480.Varga 1967. 39.105