Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

A „Cabiansky Kalendár” jelentősége az alföldi szlovákság életében

időben országosan pánszlávnak, hazaárulónak tekintették. Pedig nem volt az, csupán Überaus gondolkozású, népét szerető, minden jogfosztás ellen küzdő, bátor, harcos egyéniség. [...] Szeberényi jól tudta, ahhoz, hogy másokat taníthasson, előbb neki magának kell sokat tudnia. Rengeteget olvasott, nyelveket tanult és utazott mindenfelé. Tudását, ismereteit nem tartotta meg magának, hanem tovább adta másoknak. Lapot szerkesztett (Evangélikus Egyházi Szemle), főként svéd, dán és orosz nyelvből fordított, de egy sereg önálló művet is írt. Itt csak néhányat említsünk: dr. Luther Márton élete, Húsz János élete, Gusztáv Adolf svéd király, Luther, vagy Loyola, Parasztkérdés, A parasztok helyzete Magyarországon, stb. Tudományos munkásságáért a bécsi egyetem díszdoktorátussal tüntette ki. 1896-ban megalapította a békéscsabai Evangélikus Egyházi Könyvkereskedést (erről később még bővebben szólunk), mely egy sereg magyar és szlovák nyelvű könyvet adott ki. Szeberényi mindig a szegény emberek oldalán állott, érdekükben bátran szólott és cselekedett, kár, hogy a nincstelen szegénység másik nagy békéscsabai pátfogójával, Áchim L. Andrással nem bírták megérteni egymást, sőt, ellenfelekké lettek és azok is maradtak. Mennyire szociális érzésű volt Szeberényi, arra vonatkozólag hadd álljon itt néhány példa. A századforduló nagy amerikai kivándorlásai idején, amikor a kivándorlókat némelyek "hazátlan bitangoknak" nevezték, Szeberényi a Parasztok helyzete Magyarországon c. munkájában védelmébe vette ezt a sorsüldözött, földnélküli népréteget: "A kivándorlás a szegény embernek egyetlen és utolsó joga a fizikai léthez ... A szegény ember, aki nehezen szerzett filléreivel útra kél, hogy másutt jobban értékesíthesse - esetleg pár évig tartó - munkaerejét, annak útját megakadályozni a legnagyobb barbárság".

32 Az első világháború utáni nagy gazdasági válság, a munkanélküliség és a 80 filléres napszám idején Szeberényi a békéscsabai ev. egyház presbitériumában keresztül vitte, hogy a nincstelen egyháztagok csak képletes egyházi adót, páronként évi 50 fillért fizessenek, azt is csak azért, hogy szegénysége miatt senki ki ne zárassék egyházi jogainak gyakorlásából. Szeberényi gondolkodására jellemző, hogy amikor őt Békés vármegye népe képviselőjéül a felsőházba küldte, ő felszólalásaival ott is elsősorban a köznép szociális érdekeiért szállt síkra, követelve a fölösleges hivatalok és az indokolatlanul magas fizetések megszüntetését, tehát az egész állami vonalon a takarékoskodást. Az embernek azonban nemcsak a puszta léthez, a betevő falathoz van joga, hanem pl. anyanyelvének gyakorlásához és műveléséhez is. Szeberényi Lajos híveinek tekintélyes része a szlovák nemzetiséghez tartozott, ezért ő az anyanyelvükhöz való jogukat védte, nemcsak felszólalásaival, hanem azzal is, hogy szlovák egyházi lapot harcolt ki a számukra (Evanjelicky Hlásnik), szlovák könyveket írt és jelentetett meg. Ily irányú munkálkodásának jelentős állomása volt éppen a dolgozatunk tárgyát képező Cabiansky Kalendár megjelentetése és szerkesztése is. [...] Szeberényi L. Zs. 1907. 67. 96