Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

A „Cabiansky Kalendár” jelentősége az alföldi szlovákság életében

Természetes azonban az is, hogy a szerkesztés és cikkírás munkáját nem egyedül végezte, voltak munkatársai. [...] A közlés sorrendje nem jelent rangsorolást, mégis e kis csoportban az élre kívánkozik az 1909. február 17-én Békéscsabán született Ján Gerci személye. "Kilenctagú nincstelen családból származott. Kijárva az egyházi elemi iskola 6. osztályát - mivel apja nem akart urat nevelni belőle, hanem munkást -, bár nagyon jól tanult és példás tanuló volt minden osztályban, szolgálni ment tehetősebb parasztgazdákhoz. A nyomtatott betű és a könyvek iránti szeretete nem hagyott neki nyugtot a félreeső, magányos tanyákon sem. Az édesanyjától vasár- és ünnepnapokon kapott filléreit nem cukorra költötte, inkább folyóiratokat, meg könyveket vásárolt rajtuk - magyar nyelvűeket, mivel szlovák nyelvűek nem voltak - s a nehéz testi robot után füstölgő mécses nyomorúságos fénye mellett, bűzös istállókban olvasott. Fukar gazdája nem egyszer kapta rajta éjszakai olvasásokon, s megszidta, amiért ily haszontalanság kedvéért égeti a drága tökmagolajat. "A béresnek nem kell annyit olvasnia -hajtogatta-, elég ha tudja, hány a lépés az ökör fülétől a farkáig és semmi több!" Megtörtént az is, hogy a szalmapárnája alól kidobálta az odarejtett irodalmi termékeket. Ezért egyre gyakrabban gondolt arra, hogy jó lenne szabadulni a bérességtől, s a városba menni dolgozni. Emberek közé, közelebb a kultúrához! Apja közbenjárására a MÁV-hoz került pályamunkásnak, s e munkakörben kitartott kilenc éven keresztül. Ez a helyzet azzal az előnnyel járt, hogy több lehetősége akadt emberek közé járni, a fiatalsággal ismerkedni, no és főként nyomtatott betű birtokába jutni. - Megtudta, hogy Csabán van egy üzlet - a Tranoscius Vállalat szlovák cégtáblás bizományi könyvesboltja -, melyben szlovák könyveket vásárolhat. Ebben a szerény kis üzletben, az öntudatos békéscsabai szlovákok találkozó helyén került kapcsolatba az igaz szlovák Juraj Bavkoval, az üzlet vezetőjével, úgyszintén a zeneszerző, csabai szlovák népdalgyűjtő Ján Sekerkával, akik maguk közé fogadták és segítették őt további irodalmi tevékenységében. Később tagja lett az éppen megalakult Evangélikus Szlovák Ifjúsági Egyesületnek, ahol is buzgón vett részt minden szlovák kulturális vállalkozásban. És éppen az ezen ifjúság által betanult és előadott J. Palárik: Drótostót c. színdarabja (rendezte Ján Pluhár) s az előadás rendkívüli sikere keltette fel benne a szlovák népe iránti szeretetet. Szükségét érezte annak, hogy maga is segítsen a szlovák kultúra terjesztésében. Ezért a következő években nemcsak képezte magát, de megpróbált írni is anyanyelvén. írni, de hogyan? Hiszen a szlovák nyelvű hitoktatás, amelyben iskolás korában részesült, arra sem volt elég, hogy ily módon a szlovák helyesírás alapelemeit megismerje. Sokáig, nagyon sokáig kellett facsargatnia agyát, amíg végül is sikerült formába öntenie első, Kurgyisék Mucája című, a Cabiansky Kalendárban megjelent versét. Ez az elsőszülött szatirikus költeménye további verses és prózai írások alkotására lelkesítette. Szabadidejét, melyet eddig csak úgy általában töltött olvasással, most kifejezetten szlovák írók műveinek tanulmányozására és megismerésére fordította. A nehéz fizikai munkától kimerülten nem mindig volt képes a követelődző múzsának eleget tenni. Nem egyszer történt meg, hogy édesanyja - ki legtöbb megértéssel volt irányában -, mikor reggel munkába induláshoz ébresztette, papiros és ceruza fölött alva találta az asztalnál. A Cabiansky Kalendárba azért írt oly szívesen, mert erre indította a népe, az anyanyelve és - amelyhez tartozott - a békéscsabai szlovákság iránti nagy szeretete. Ily módon akarta vigasztalni, 97