Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

III. HONISMERETI SÉTÁK PUSZTAFÖLDVÁR KÖRNYÉKÉN

Századok suhantak el e növénykék felett, és a legelésző jószág, netán a kaszás ember miatt nem juthattak el a virágzás boldog stádiumáig. Lappangva élt, tetszhalott módjára, míg eljött a beteljesülés órája. Bemutatta szép sárga szirmait a napsugárnak, és a pusztaföldvári héricskereső gyermekeknek. (Békés Megyei Népújság 1982. augusztus 7.) Tűzvész és földindulás a Harangos-éren A nyári falusi esték meghitt hangulatához úgy hozzátartozik a békák és tücskök esti zenéje, mint az orgonák, hársfák és akácok bódító illata. A tavalyi nyár korai érkezése már április elején dalra buzdította a falu alatt húzódó pusztaföldvári Harangos-ér réti-vízi világának fogadatlan zenészeit. Esténként már újra érdemes kitárni házaink nyugatra néző ablakait, hogy elgyönyörködjünk e csúnyácska kis élőlények önfeledt esti zenéjében. Természeti környezetünk felgyorsult változásai sajnos, egyre erőteljesebben érlelnek bennünk egy olyan bajsejtelmet, hogy a Harangos-ér nádihegedűseinek hangulatos esti örömzenéje rövidesen és minden bizonnyal véglegesen elnémul. A csaknem húsz éve itt végrehajtott csatornázás és víztároló létesítés hatásait a térség gazdag élővilága különösebb megrázkódtatás nélkül elviselte. Ami viszont a tavalyi tavaszon kezdődött, és aminek napjainkban is tanúi vagyunk, úgy tűnik, egy végzetesebb kimenetelű természetátalakítás előjelének tekinthető. Nem elemi csapásról, a szó valódi értelmében vett tűzvészről és földindulásról van szó, hanem egy újabb, nagyarányú vízrendezési munkáról, illetve annak kényszerű velejáróiról. Igazából még örülnünk is kell, hiszen egy sok milliós állami költségen létesített újabb csatornarendszer, majd egy további víztároló szolgálja földjeink biztonságosabb terméskilátásait. Képzeletünkben már ott sorakoznak a halastóvá fejlesztett víztárolók horgásztelkein épülő színes víkendházak. Halljuk az üdülők népes seregének vidám kacaját, de szívünkben mégis valami nyomasztó szomorúság honol. Örömünkbe üröm vegyül, mert szegényebbek leszünk egy ősi természeti tájjal. Búcsúzunk a Darvas József és Tamkó Sirató Károly által is megénekelt Harangoskút feltételezett helyének festői vidékétől, környékünk régi madárvilágának és jellegzetes vízi élőlényeinek utolsó menedékházától. Különösen érthető a szomorúságuk azoknak a természetbarátoknak, akik elolvasták Valaczkai Erzsébet helybeli születésű tanárnőnek a "Búvár" című folyóirat 1981. júliusi számában megjelent, idekapcsolódó érdekes írását. A kis tanya, ahol a szerző született, most is ott fehérlik a Harangos-ér partján. Innen figyelhette meg és írhatta le oly hitelesen az előforduló madarak viselkedését, az ér jellegzetes növényeit és apróvadjait. A cikket kiegészítő madárgrafikák a fiatal kutató művészi adottságáról, írása pedig a szülőföld szeretetéről, erről a nagyon fontos emberi érzésről árulkodik.